Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Gazda Klára néprajzkutató Sepsiszentgyörgy: Vallásos élet, vallásos nevelkedés Esztelnéken

Periférikus elhelyezkedése, a ferencrendiek Erdélyben való megerősödése

9 és II. József iskolapolitikája

10 következtében, a XIX. században Esztelnek jelentősége már jóval kisebb. Ehhez járultak az elemi csapások okozta anyagi károk: a gyakran ismétlődő földrengések, majd az 1922-es tűzvész alaposan megrongálták az épületet, tönkretették a könyvtárát. Magát a kolostorépületet minden esetben hamarosan rendbetették. Talán szintén periférikus helyzetének tulajdoníthatóan, 1952—1957 között a kommunista diktatúra ide toloncolta az Erdély különböző pontjain működő szerzeteseket, számszerint 45 barátot, akik jelentős hányada itt végezte be áldásos működését.

11 A rendház mellett Esztelneken világi plébánia is működik. Előfordult a történelem folyamán, hogy a két intézmény között ellentétek merültek fel,

12 általában azonban összhangban dolgoztak, erősítve, nem pedig gyengítve a hitéletet. Ma a rendházban 11 barát él. Van köztük misézőpap, sekrestyés, szakács, kántor. Valamennyi, a faluban működő egyházi személy átlagéletkora 70 év felett van. Milyenné tette e két rokon intézmény a falu lakosainak vallásos életét? Milyen a hitük, hogyan változik ennek belső élménytartalma az érzelmi-értelmi fogékonyság, valamint társadalmi-vagyoni különbségek szerint? Melyek a vallás belső tudattartalmai és külső megnyilvánulási formái és hogyan ismerték meg, sajátították el ezeket a gyermekek? Dolgozatom e kérdésekre próbál választ adni. 1. A vallásosság belső tartalmairól Arra a kérdésre, hogy mit jelent számunkra a vallásosság, nem könnyű felelni. Részben emiatt, részben gyűjtéseim korlátai miatt (nem végeztem ezirányú statisztikai felmérést a legkülönbözőbb társadalmi kategóriájúak körében), csak részleges eredményekről számolhatok be. Ezeket azonban nem tartom érdektelennek. A legáltalánosabb vélekedés szerint a hit legfőbb értelme az, hogy kapaszkodót, fogódzót, vigaszt nyújt számunkra, nehéz helyzetekben kiutat kínál. „Ellenállóbbá tesz az élet nagy csapásaival szemben: minél vallásosabb az ember, annál természetesebben tér napirendre közeli hozzátartozói halála fölött és viseli el az élet nehézségeit." Védtelenségére, esendőségére főként a halál misztériuma döbbenti rá az embert — innen ered ez a fajta életbölcsesség, hogy „Fiam, jól jegyezd meg, élni lehet Isten nélkül, de meghalni nem" (ezt egy apa mondta a lányának, kb. 20 éve). A nehézségek leküzdésében, az igazságtalanságokkal való küzködésben Isten és a szentek segítségére számíthatunk. Egy idős asszony ezt vallotta: „Árván nevelkedtem. Az édesapám meghalt. Édesanyám úgy nevelt, hogy legyek vallásos. Anyósomék engemet üldöztek. Én csak rágondoltam, s az Úr Jézust kértem segítségemre, ő segített, örökké győztes voltam, ha az imámat elvégez160