Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Gazda Klára néprajzkutató Sepsiszentgyörgy: Vallásos élet, vallásos nevelkedés Esztelnéken

tem. Senkim más nem volt, csak az Ür Jézusom. Szent Antalhoz könyörögtem, ha bajban voltam. Elmondtam egy olvasót. Ha igazam van, segítsen, legyen oltalmamra". Az ima erejében ,»fantasztikusan"hittek az egyetlen nemesi család tagjai is, akik ráadásul tanítónők voltak. A vallásosság másik fő értéke, hogy a lelket nemesíti. ,,Ha beteget kellett ápolni, azért imádkoztam, hogy a jó Isten türelmet adjon hozzá" — emlékezik vissza egy szegény asszony. A hit erkölcsös életre nevel: a parancsolatokat megtartani, a bűnrevezető alkalmat elkerülni." Egy fiatal tanítónő véleménye szerint pedig: „Közösségi emberré nevel, kiegyensúlyozottabbá teszi az ünnepek segítségével életünket, a munkanapok, vasárnapok váltakozásával. Úgy érzem, azért vagyunk vallásosak, mert eleve beleszülettünk egy olyan környezetbe, melynek sajátja ez. Részben örököltük. Életünk történései vonzanak, taszítanak félé. Erős késztetést érzünk, hogy ne adjuk fel, mint önazonosságunk darabját". De éppen ezért kell továbbhagyományozni: „Úgy éreztem, ha (gyermekeimet) megfosztanám (a vallásos neveléstől), akkor valami hiányozna az életükből, valamivel szegényebbek lennének és elzárnám őket attól, hogy ideológiailag is felnőtté válhassanak, szabadon válasszanak meggyőződést és életformát." Fordult elő a faluban, hogy az egyébként vallásos szülőnek a lánya felnőttkorában a szemére vetette: „Édesanyám, mindenre tanítottál, de a hitre nem!" Úgy tűnik, a vallásosság fokát nem társadalmi és vagyoni, hanem lelki tényezők határozták meg. Az érzékenyebb lelkületűeknél, főként a gyermekeknél és idős asszonyoknál, az átmenetileg megrendülteiméi, intenzívebb, mélyebb ez az élmény. A lakosság nagyobb részénél inkább spontán sztereotípiák formájában van jelen, s ezen a kommunista diktatúra ateista ideológiája nem sokat változtatott. Sőt: a tiltás mintha visszahatást eredményezett volna. Egy ideig legalábbis. Ezelőtt húsz évvel állítólag még templomba járó, szentes volt a falu népe, egy-két család, a Jegnagyobb kommunisták" kivételével, ma viszont ezt a létszámbeli teljességet csak az ünnepek alkalmával és a missziókon lehet észlelni. Hogy miért? „Ma olyan önzőek lettek az emberek, kapkodnak a megélhetésért" Most megcsökkent a templombajárás a zavargó helyzettel, olyan kicsi hitűek lettek az emberek". Az egyik öreg ferences barát szerint a lelki elsatnyulás jelei mutatkoznak: „Ma az anyagi kell. Pénz. Blokk a városban. A hitélet kihalt". Az ingázás, városban, váltásokban dolgozás valóban negatívan hat ki a közösségi és ezen belül a vallási életre. Mások a papság kiöregedésében látják a jelenség okát: utánpótlásra lenne szükség. Hullámzásokat okozhat a hitéletben a lelkész — mint általában a vezető értelmiségi — személyiségének vonzereje: ,Amilyen a pásztor, olyan a nyája". Ugyanakkor, a vallásosság elbí.rálása valamelyest szubjektív kérdés is, összefügg az elvárások szintjével. Ilyen értelemben a század elején is panaszkodtak a helybeli lelkészek, hogy „Esztelneken nincs intenzív vallásosság" 161