Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)
Tánczos Vilmos tanár Csíkszereda: Adatok a csíksomlyói kegyhely búcsújáró hagyományainak ismeretéhez
Máriát. 41 A kordon körül két oldalt kettős sorban ugyancsak a ferencesek diákjai álltak. A kordonon belül a Labarum előtt vonultak a ferences novíciusok. A Labarum és a facigerek után a tanárok, paptanárok következtek. A papság a keresztekkel ment, mindenki saját faluja népével. A Labarumot közrefogó kordon után a többi bücsüs falvak következtek: Alcsík és Kászon, Udvarhelyszék, a Nyárád és Maros mente, majd Felső-Háromszék. A menetet hagyományszerűen a gyimesi és a moldvai csángók zárták. A falvak között rendszerint versengés folyt a körmenetben elfoglalt rangosabb helyekért. A hagyományos sorrend mellett, a falu lélekszáma is mérvadó volt. Egy-egy tájegységen belül a nagyobb falvak általában elöl mentek. Gyakori volt az is, hogy a kisebb falvak a körmenetben a szomszédos nagyobb falvakhoz csatlakoztak, mert annak a menetben előkelőbb helye volt. így csatlakozott például Kászonjakabfalva és Kászonújfalu Nagykászonhoz, holott a búcsüba vezető utat nem együtt tették meg. Egyes szomszédos falvak, melyek szorosan összetartoztak, és külön-külön nem alkottak volna eléggé hosszú sort a körmenetben, egymás mellett vonultak kettős sorokban. Az alcsíki falvak közül így ment Nagy tusnád és Újtusnád, Csíkszentmárton és Csekefalva, Csíkszentgyörgy és Bánkfalva. 49 A falvak versengésének végső elfajulását a körmenet elindulása előtti tömegverekedések jelentették, melyekre utoljára a század első évtizedeiben került sor. A háromágú keresztek szélső rúdjai kiakaszthatok voltak, sokszor ezekkel is verekedtek. Megesett, hogy a nagy körmenet előtt már a templom előtti felsorakozáskor összetörték a templomi zászlók rúdjait. Hogy az ilyen profán jelenségeknek elejét vegyék, a somlyói ferencesek pontos, részletes sorrendet állítottak össze, és a falvakat a körmenetek előtt is irányították. Ezekben az időkben az ilyenszem versengések miatt sok egyházközség plébánosa nem szorgalmazta a búcsújárást. A búcsú vigiliáján a kegytemplom is zsúfolásig tele van. A padokban, a templom földjén, a kórusban, a sekrestyében, a kolostor folyosóin alszanak az emberek, az ébren lévők pedig folyamatosan imádkoznak és énekelnek. Elsősorban a Mária-énekek dominálnak, de nemcsak az egyházi szertartásban ma is használatosakat éneklik. Sokan kéziratos füzeteket, lapokat vagy a Csíksomlyói kalauzt tartják a kezükben. A kéziratban terjedő énekek a Kájoni-féle Cantionale Catholicum egyes darabjait is tartalmazzák, amelynek III., 1806-os kiadását még ma is meg lehet találni Moldvában és a Székelyföldön. A csángó búcsúvezetők tudatában vannak annak, hogy éneklési gyakorlatuk és több énekük dallama — például az Ó, áldott Szüzanya mennyei szép rózsa . . . kezdetű régi Mária-ének esetében — eltér a magyarokétól, ezért ritkán kezdeményeznek közös éneklést. A csíksomlyói búcsú zarándokai, ha ezt a kegyhelyen töltött idő tartama megengedte, igyekeztek a kereszutat is elvégezni. A távolabbról jövő búcsúsok sohasem mulasztották el, sőt ha volt rá idejük, többször is elvégezték. Sokan fogadalomból végzik a keresztúti ájtatosságot, régebben az is gya151
