Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)
Tánczos Vilmos tanár Csíkszereda: Adatok a csíksomlyói kegyhely búcsújáró hagyományainak ismeretéhez
A hagyományos gyalogos zarándoklatok idején leghamarabb a legtávolabbi falvak búcsúsai érkeztek, így legelőbb a mikházi „dobos kereszt", amely a búcsú végével először indult haza. Mint láttuk, a Csíkon kívüliek már pénteken délutánra vagy estére megérkeztek Csíksomlyóra. A búcsúsok már a megérkezés napján igyekeztek a gyónásukat elvégezni, ha otthon vagy útközben erre nem keríthettek sort. A csíkszentgyörgyiek búcsús menetében — és feltehetően máshol is — évről évre ismétlődő általános gyakorlat volt, hogy a pap lemaradt a menettől, és a búcsúsokat követve útközben gyóntatott. A gyónni szándékozók sorra maradoztak le a csoporttól, majd visszatértek a helyükre. Ilyenkor a keresztvezető vezette az éneklést és az imádságokat. 40 Ha útközben a plébániákon szálltak meg, a búcsúsok egyrészének ott is alkalma nyílt a gyónását elvégezni. De jelentős részük Csíksomlyóra időzítette a bűnbánatot, így már a pénteki nap folyamán a kegyhely minden zugában — a kegytemplomban, a kolostor belső udvarában, a szerzetesek celláiban, a sekrestyében, annak folyosóján stb. — folyta gyóntatás. A moldvai csángók gyónásukat Csíksomlyóra időzítették, és megérkezésük után első útjuk a gyóntatószékbe vezetett, hiszen bűnös ember nem részesülhetett a búcsú kegyelmében, sőt még a szent helyeket sem látogathatta meg. Erről tanúskodik az alábbi vallomás: „Vot edzs dzsermek. Khiár ő mondotta, hogy mi pacilt, mikor itt hul a a legnadzsobb kereszt van, indulni akart a Kálvárián. Ott lenn még nincsen akkora hedzs, de ő nem tudott elérni makár a nadzs keresztig. Udzs, mind mikor edzs látotlan kéz nyomto visszo. Megerőlködött vaj nésszer-öccör,de nem bírt menni ki. S akkor az emberek monták: — Ne máj még kénlódzsál, menj, s dzsónjál meg! — S akkor a legén — akkor még legén volt, most ember — elment, megdzsont, áldozott, s osztánd akkor ki bírt menni." 41 Gyónás után a moldvaiak felmentek a Mária-szoborhoz, szentmisét hallgattak, áldoztak és csak ezután keresték fel éjszakai szállásukat. Minden szombaton érkező és ugyanaznap haza is térő csíki falunak hagyományos helye volt a templomkertben, ahová letelepedhettek, és ahová keresztjeiket elhelyezhették. Az 1990-es búcsúra négy évtizednyi megszakítás után újra keresztekkel felvonuló csíkszentkirályiaknak például az otthonmaradt öregek meghagyták, hogy a templomkert hátsó felében keressék meg azt az öreg háromágú szádokfát, amelyhez a kereszteket hozzátámaszthatják. A fa körüli hely az ő helyük, ahol a csoportot a gyónni, búcsúfiát vásárolni, szentmisét hallgatni eltávozott egyén bármikor megtalálhatja. 42 A rendezők negyven év múltán már nem hallottak erről a hagyományról, így a tömeg irányításakor nem is vehették figyelembe. A falvak viszont ragaszkodtak a hagyományhoz, és az irányítástól függetlenül, vagy egyenesen annak ellenére, régi helyeiket keresték meg. A Csíksomlyón éjszakázó falvaknak nem volt ilyen helyük, ők a kereszteket ahhoz a házhoz vitték, ahol éjszakai szállásuk volt. 43 149
