Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Tánczos Vilmos tanár Csíkszereda: Adatok a csíksomlyói kegyhely búcsújáró hagyományainak ismeretéhez

vették külön-külön a gyermekek és a legények. Ezután a pap következett a ministránsokkal (esetenként énekesekkel) és az egyháztanács tagjaival. A pap és közvetlen környezete mögött a férfiak haladtak, akik után a nagy hármas kereszt következett. Ezután mentek a leányok két fehér zászlóval, majd az asszonyok zárták a menetet. A más falukból csatlakozók helye leghátul van az asszonyok mögött. A búcsús menet rendje szigorúan kötött volt, de nem volt teljesen egységes az egész Székelyföldön. Egyes falvakban például a gyermekek helye hátrább, a férfiak mögött volt. A mikházi kereszt nem csengővel, hanem dobbal vonult. A csengőnek ritmusadó szerepe volt — „ki kellett verni rajta a Szent Antalt" —, de a pihenők végén ezzel adtak jelt a gyülekezőre is, hiszen a búcsúsok tömegében mindenki könnyen felismerte faluja csengőjének hangját. Az 1990-es búcsúra sok falu zenekarid! érkezett. Felcsíkon általánosan elterjedt szokás volt, hogy a keresztekre úgynevezett főtt perecet akasztottak, amit a búcsú végén az kapott, aki a keresztet vitte. A legnagyobbat a hármas keresztre tették. Sokan a keresztet azért is akarták vinni, hogy a perec legyen az övék. Ez a kerekded, 50—60 centiméter átmérőjű, karvastagságú sütemény más népszokásokban is megjelenik. A húsvétra virradó éjszaka végzett határkerülések alkalmával Felcsíkon ugyancsak főtt perecet tettek a keresztekre.

36 Csíkszentkirályon a menyasszony hozományát vivő ökrök szarvára kötötték a főtt perecet.

37 Egyesek arra is emlékeznek, hogy némelyik búcsús a főtt perecet egyénileg, búcsús ételként vitte Csíksomlyóra. A búcsúút során a pihenőknek, az útmenti keresztek, templomok, temetők köszöntésének, egyszóval az ájtatoskodásoknak, nem volt merev szertartásrendje, de ezeket legalább a lobogók meghajtásával köszöntötték. Egyes falvak búcsús népe az útbaeső templomokat háromszor megkerülte.

38 A csíkrákosiak ezt csak a keresztekkel végezték, a búcsúsok nem vettek részt benne. Ha volt idő rá, a templomokba is bementek, imádkoztak, olvasót mondtak, Mária-énekeket énekeltek, néhol gyóntak és áldoztak. Gyakran a nyári időszakban szokásos Mária antifona éneklésére is sor került. Általában azt volt a jellemző, hogy az útbaejtett falvakban fogadták a búcsúsokat. A templomtornyokban megfigyelők figyelték a vidéket és a faluba beérkező minden búcsús menetnek harangoztak. A helyiek friss vízzel kínálták az átvonulókat: „Jó, hogy mehetnek Somlyóra!" ,Jsten vigye egészséggel, hogy megjárhassák Somlyót!" Többen jelezték, hogy negyven év megszakítás után az 1990-es búcsúra felvonuló keresztek fogadására a csíki falvakban az öregek kiálltak a kapukba és sírtak. A zarándokút ideje alatt az énekek és imádságok vezetése valamint a rendtartás a búcsúvezetők feladata volt, hiszen a legtöbb faluból a pap a nagy távolság, előrehaladott kora vagy gyenge egészségi állapota miatt nem kísérhette el a búcsúsokat. A búcsúvezető általában középkorú férfi volt, minden évben ő vezette a keresztalját. Sok faluban a nőknek külön vezetőjük volt, aki az imákat, énekeket kezdeményezte. Olyan falu is volt (Fe147