Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)
Tánczos Vilmos tanár Csíkszereda: Adatok a csíksomlyói kegyhely búcsújáró hagyományainak ismeretéhez
és másnap a patak mentén vágtak neki a Csíki havasoknak, tehát Moinesti után nem a Gyímesek felé vezető országutat követték. 23 Más moldvai csoportok még a háború után is az Uz és a Csobányos patakok mentén csütörtökön estére a csíkszentgyörgyi plébániára érkeztek, ahol meggyóntak, és az éjszakát is ott töltötték. 24 Templomi keresztet, zászlót sem ekkor, sem később nem vihettek magukkal. Útközben Mária-énekeket énekeltek és az olvasót végezték. 1948-ban a bogdánfalvi és a lészpedi búcsúsok a Magyar Népi Szövetség támogatásával minisztériumi rendeletre kiutalt különvagonokban utaztak a somlyói búcsúra. A izövetség a búcsún résztvevő tagok útiköltségének felét fizette. Ebben az évben a csángó búcsúsok a csíkszeredai állomástól az ottani templomból kivett zászlókkal, keresztekkel vonultak a kegyhelyre, ahol a ferencesek fogadták és megáldották őket. 25 A következő évben, 1949-ben csak kevés moldvai csángónak sikerült az utolsó teljes szertartásrenddel megtartott búcsúra eljutnia. Az Adjud és Csicsó vasútvonalon csak különleges engedéllyel lehetett közlekedni, akik ezzel nem rendelkeztek, azokat a rendőrség a vonatról leszállította. A gyalogosan útrakelőket, ha rájuk bukkantak, botokkal megverték. 26 Gyergyóban a búcsú idején senkinek sem adtak jegyet, aki Csíkszeredába akart utazni. Ez volt az az év, amikor a gyímesi csángók lovon kísérték Csíksomlyóra az ugyancsak lóra ültetett Márton Áron püspököt, hogy a letartóztatástól megmentsék. A püspök a búcsún jelenlevő pápai nunciussal a volt ferences gimnázium egyik ablakából nézte végig a szombat délutáni nagy körmenetet, melyen ekkor több mint 80 ezer ember vonult fel. 2 7 A moldvai csángók ettől kezdve csak kisebb csoportokban, egyéni kezdeményezésre, autóbuszokkal és vonattal — újabban személygépkocsikkal is — jöttek Csíksomlyóra. Egyes falvakból autóbuszos kirándulás ürügyén sikerült a somlyói vagy radnai búcsúkra eljutniuk, amíg ezeket is meg nem tiltották. Tény az, hogy számuk az ötvenes évek végétől egyre növekedett a somlyói búcsún, úgy hogy a hetvenesnyolcvanas években egy-egy nagyobb faluból két-háromszázan is megjelentek. A legutóbbi években a hatósági tiltások, papjaik hathatós ellenpropagandája, valamint asszimilálódásuk egyre aggasztóbb arányai miatt számuk újra csökkent. A gyalogos búcsújárások idején a keresztek nem az országutat követték, hanem a legrövidebb útvonalat választották még akkor is, ha ez netán nehezebben járható vagy meredek volt. A gyergyói falvak például Vasláb után nem Marosfő és Csíkszentdomokos felé haladtak tovább, hanem jobbra fordulva a hajdani Gyergyó útján átvágtak a hegyeken, és a Madicsa fürdő mellett elhaladva a csíkkarcfalvi templomnál vagy Csíkmadarason a régi vashámornál érték el újra az országutat. 28 A gyergyói keresztek csütörtökön indultak, az éjszakát Csíkmadarason vagy Csíkdánfalván töltötték, úgy, hogy ugyancsak pénteken estére érkeztek meg Csíksomlyóra. Csütörtök hajnalban indultak a felső-háromszéki „Szentföld" keresztjei is. Kézdivásárhely környékén gyülekeztek, majd egyetlen menetet alkotva 144
