Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Tánczos Vilmos tanár Csíkszereda: Adatok a csíksomlyói kegyhely búcsújáró hagyományainak ismeretéhez

búcsúra" Mária nevenapján ugyancsak rajzik a nép Csíksomlyó felé. Októberben a rendalapító Szent Ferenc napját is meg szokták ünnepelni. 1936ban a Szentszék teljes búcsút engedélyezett mindazoknak, akik a csíksomlyói kegytemplomot bármikor meglátogatják, gyónnak, áldoznak, és a pápa szándékára imádkoznak.

2 * Csíksomlyó közvetlen vonzásterületét a Székelyföld katolikus részei, a Gyímesek és a moldvai Csángóföld alkotják, ahonnan a kegyhelyet az elmúlt századokban akár 100—150 kilométer távolságról is gyalog látogatták. Az 1567-es nagyerdei csatát követően általános és szervezett jelleget öltő búcsújárás először feltehetőleg Csík, Gyergyó és Kászon vidékére terjedt ki. Az udvarhelyszékiek búcsújárására vonatkozóan az első adatunk 1654-ből van, amikor Sámbár Mátyás jezsuita atya elöljáróinak engedélyével megszervezte a Hargitán túli búcsús meneteket.

22 A vonat- és autóbuszközlekedés nyújtotta lehetőségeknek köszönhetően az utóbbi években a kegyhely vonzáskörzete megnagyobbodott. Az 1990-es búcsúra például szervezett csapatok érkeztek nemcsak Erdély távoli vidékeiről (Zsil völgye, Szatmár vidéke, Temesvár, Kolozsvár stb.), hanem Magyarországról is. Ma túlzás nélkül állítható, hogy Csíksomlyó a magyarság egészének búcsújáróhelyévé vált. Amikor a somlyói búcsú néprajzi vonatkozásait kutatjuk, minden esetben figyelnünk kell arra, hogy az adatközlők adatai az 1949 előtti időszakra, tehát a gyalog és szervezett formában történő zarándoklás hagyományos formáira, vagy pedig a kommunista diktatúra négy évtizedére vonatkoznak-e. Ugyanis a hatalmi szóval történő tiltás, a vallásos jelenségek templomok falai közé való beszorítása a búcsújárás momentumainak módosulásához, legtöbb esetben tartalmi és formai szegényedéséhez vezetett. Az 1990-es búcsú fordulatot jelent a csíksomlyói búcsújárás történetében. Erre a búcsúra — melyre minden idők legnagyobb tömege sereglett össze — a régi, autentikus hagyományok felélesztésének jegyében került sor, de a megváltozott életforma, mentalitás és az új külső körülmények miatt a búcsúkat sok vonatkozásban nem lehetett ugyanott folytatni, ahol 1949-ben abbahagyták. így az autóbuszok, személygépkocsik elterjedése, a vonatközlekedés általánossá válása nagymértékben módosította a búcsújárás mikéntjét. A búcsúnak mindinkább tömegjellege lett, a gyalogos zarándoklatokhoz kapcsolódó vezeklés-jelleg is háttérbe szorult és helyette a turizmus jellegzetességei kerültek előtérbe. Általában érvényes az, hogy 1949 előtt a Csíksomlyó vonzáskörzetéhez tartozó legtávolabbi falvak is gyalog jöttek a búcsújáróhelyre. A moldvai csángók gyalog utoljára a második világháborút megelőző években jöttek át a hegyeken. Falvanként kisebb, átlag 8—10 tagú csoportokba szerveződtek, amelyeket — ha volt a faluban — a csoportvezetők vezettek. Csütörtök hajnalban indultak, és péntek délután érkeztek. Csíksomlyóra. A lujzikalagoriak első nap Csobányos patakáig jutottak el, ahol egy deszkagyárban aludtak 143