Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)

V. Napjaink vallásossága modern interpretációban - Szacsvay Éva–Séra László: Az érintés a szakrális kommunikációban. A gyógyerő pszichológiája

megérintése volt. Volt ebben az érintésben üdvözlet, köszöntő, meleg fogadtatás és szolidáris támogatás, ami a vezetésre szomló vak személynek is szólt. Természetesen a misztikus érintés is jelen volt, az arcokon megjelenő áhítat és öröm közvetítette ezt, és a zsúfoltságban látható „tülekedés”, a hozzájutás erős vágya. Az ekkori eseményekben erősebben volt jelen a misztikus élmény megszerzésének a vágya, mint a betegség, rontás, baj elhárítása. Ezzel kezdődött a látóval kapcsolatos közös élmény, amely a mise, Marián Rózsika hangos imádsága, abban a régi üzenet megerősítése a misztikus időpontokról és imádkozási formákról, majd a napcsoda következett, amelynek kezdeményezői a térben ülő és álló zarándokok voltak. Ez alatt csendesen elvitték Marián Rózsikát. Aki ekkor a közelében állt, elérte, megérinthette még.

Az események a napcsoda után Marián Rózsika udvarán levő kútból felhozott szent víz körül folytatódtak. Két műanyag hordóban állt, ebből vehettek palackjaikba a zarándokok, majd elhagyták a templom kertjét és az utcákon sorakozó árusok sátraihoz indultak. Az autóbusz-parkolóhely felé vivő úton felállított szakrális és profán emléktárgyakat árusító sátrak hosszú sorában 2006-ban nagy áruválasztékot láthattunk, a templomkertben csupán a katolikus kiadók kegyességi könyveit és képeit, valamint a Szent István Társulat tudományos kiadványait árusították. Néhány zarándok a búcsú események templomkerti lezárása után még felkereste otthonában Marián Rózsikát. Ok azok, akik helybeli pártfogói, vagy hivatalos okok miatt kapcsolatba kerülő patrónusai voltak, illetve a kezdeti időkben, imaközösségben éltek vele. Esetleg néhányan, nagy távolságból érkezve súlyos kérdésekkel, válságproblémákkal keresték fel.

Az érintőzés folyamatossá vált azáltal, hogy a zarándokok az események köztes idejében (délelőtti mise, gyóntatás, áldoztatás, délutáni mise, engesztelés Marián Rózsikával stb.), a stációknál folyamatosan térdepelve és állva, imádkozták a saját fogadalmaik szerinti és a szőkefalvi imarendet. 2006 után új kultuszt teremtett a templom elé felállított hatalmas fénykereszt, amelyet nagy távolságból lehet látni. 2010-ben megérintették a fénykereszt talapzatát, nekidőltek, térdepelve imádkoztak. Néhányan ehhez is hozzáérintették a szentképeket és a ruhaneműket, noha ez nem vált tömegessé. Ebben már a fény mint az érintőzés új megvalósulásának hordozója értelmeződik, összekapcsolva a búcsú kétféle csodáját: a Fény Királynőjének és a napcsodának a misztikumát. 2010-ben délután eleredt az eső, így a napcsoda elmaradt. Ez is csökkentette a búcsú hatását, méreteit.

Az érintésnek a görögkatolikus és a keleti egyházban elfogadott szokásrendje, sőt liturgikus szerepe nyitotta meg a szőkefalvi búcsújárásban az érintőzés láthatóan nagyobb szerepét, mint azt más Kárpát-medencei vagy közép-magyarVALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9.

590