Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
IV. Vallásos költészet, népköltészet, hitbuzgalmi irodalom - Polgár Anikó: „Mint a középkori másoló”. Az alázat fogalma Babits Mihály Amor sanctusának fordításszemléletében
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. POLGÁR ANIKÓ „Mint a középkori másoló" Az alázat fogalma Babits Mihály Amor sanctusának fordításszemléletében írásomban nem az alázat keresztény-etikai dimenzióival, hanem a fogalom fordításelméleti vetületeivel foglalkozom. A kifejezés egyes használati körei természetesen nem függetlenek egymástól. Az alázat alapmagatartás a keresztény embernek Istennel és embertársaival való kapcsolatában.1 Pázmány definíciója szerint az alázatosság „oly tekélletes akarat, mellyel ember magához-il- lendő alacsonságot kíván és örömmel szenved: úgy, hogy maga sem tulajdonit, mástul sem kíván annál nagyobbat a mi ötét illeti”.1 2 Az alázatosság ellentéte Pázmánynál a kevélység.„A deákok a kevélyt fellyebbezőnek nevezik: mert a kevély felyebb alittya magát, és kívánnya, hogy mások is nagyobbra tárcsák, hogysem a miben vagyon.”3 Az alázat a műfordítással kapcsolatban használt fogalmak között is szerepel, más erkölcsi kategóriákkal együtt: fordítói értéknek szokás tartani a tisztességet, a felelősséget, a hűséget és a merészséget is.4 A fordítói alázat esetében természetesen nem az Istenhez vagy embertársainkhoz való viszonyról, hanem a fordítónak a lefordítandó műhöz vagy a pretextus szerzőjének tekintélyéhez való alázatos viszonyulásról van szó. Az alázat fordításelméleti szinonimái az óvatosság, az alárendeltség, a behódolás, ellenpólusa a célszövegnek vagy a célszöveg szerzőjének tulajdonított vagy attól elvárt fölényesség és a fordítói öntudat. Az alázat nemcsak a cél- és a forrásszöveg viszonylatában, hanem a fordítói hagyományhoz való viszonyulásban is tetten érhető. Babits a Dante-fordí- tásról írt műhelytanulmányban magát a személytelen középkori másolókhoz hasonlítja, s kijelenti: „Lemondok arról a hiúságról, hogy színeredeti költőnek tartsanak. Megpróbálom a legszebb könyvet adni nemzetemnek, amit adni tudok. Hogy mint a középkori másoló, odaírhassam az elejére: olvassák szívesen, 1 Magyar Katolikus lexikon, http://lexikon.katolikus.hu/ 2 Pázmány 1889. 44. 3 Pázmány 1889. 44. 4 Vö. pl. Sontag 2004. 344. 535
