Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)

III. Szakrális tárgyak világa: vallásos tárgyak, ábrázolások és ereklyék - Verebélyi Kincső: A kis ájtatossági kép és a rokonneműek

VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9.

közötti távolságot csökkentették, miközben az érzéki tapasztalás révén létezésükről és az emberek életében való részvételükről is bizonyságot adtak. A búcsújáró helyek kiemelkedő jelentőségűek a kép-teológia és a népi képhasználat történetének a szempontjából, mert ezek a nézetek kialakításának és képek forgalmazásának a csomópontjai is.2

A népi vallásosság, ezen belül is a vallásos képek nagyhírű bajor kutatója, Lenz Kriss-Rettenbeck már régen megállapította, hogy a hivatásos művészet minden korban és minden társadalomban számtalan okból exkluzív jellegű, ami mellett a befogadó paraszti és polgári rétegek olyan másodlagos képkultúrát hoznak létre, amely kreatív jegyekkel is rendelkezhet, és nem feltétlenül szakad el teljesen a mintáktól, ám azoktól különbözik.3 „Azok az ábrázolások, amelyek a búcsújárások, a konkrét kegyességi gyakorlatok, az egyházi ev középpontjában állnak vagy a templomok védőszentjei és a legendák alakjai között szerepelnek, mindig népművészeti megnyilvánulásokhoz is kapcsolódnak ”4- úja a népi vallásosság egyik klasszikus kutatója.

A befogadott képtípusok hosszú ideig tartó átformálódás keretében nyerhettek új alakot, amelyek megint csak rögzülhettek vagy további újítások tárgyává váltak.5 A teológiai traktátusok nagy számban fejtegették az ábrázolt - ábrázolás- néző viszonyát, miközben a látvány és a befogadás élménye közötti összefüggések kevésbé kerültek szóba. A közösségi, nyilvános képhasználat hosszú történetének számbavétele mellett viszonylag későn, a 20. század elején támadt fel az érdeklődés az egyéni kegyességi gyakorlatok keretében használt tárgyak, képek iránt. Ennek oka nyilván abban rejlett, hogy az ebbe a körbe tartozó tárgyak, ábrázolások nem álltak a művészi gondolkodás előterében. Ezeknek a vizsgálatoknak a középpontjában az ún. ájtatossági képek álltak, amelyek társadalmi csoportokként való használata az egyes korszaktól függően változott.6 A kegyesség gyakorlásában lassan kialakul az az igény, hogy a hívő egyénileg is tudja a hitét gyakorolni, az istennel és képviselőivel kapcsolatot létesíteni, hozzá személyesen fordulni. Mindehhez ad segítséget az otthonokban a falra akasztható szentkép, ami egyszersmind ájtatossági kép is. Az ájtatosság verbális

2 Gugitz 1950; Tüskés 1993. 101-109.

3 Kriss-Rettenbeck 1963. 18.

4 Ford. a szerző. „Bildliche Gestalten, die eine zentrale Stellung im Wallfahrtsbrauchtum, in konkreten Andachten, im liturgischen Jahr, im Patronatswesen und Legendengut einnehmen, verbinden sich immer mit volkstümlichen Äusserungen.” Kriss-Rettenbeck 1963. 19.

5 Brückner 1999 (2000).

6 Az ún. vallási népművészet természetesen nemcsak a kis szentképeket, hanem más képfajtákat és tárgyakat is jelent. Lásd Brauneck 1978.

396