Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
III. Szakrális tárgyak világa: vallásos tárgyak, ábrázolások és ereklyék - Limbacher Gábor: Krisztus fegyverei hazánkban, Európában és a szakrális idő elvesztése a magyarországi katolikus egyházban
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. bazilika kis mozaik-ikonja. A zarándokok az 1300-ban először meghirdetett jubileumi szent évben ezt az ikont látva ismerkedtek meg a vérrel verejtékező Krisztus képmásával. A képtípus a hozzá fűződő búcsúkiváltságok következtében is igen gyorsan elterjedt. Első példái még a kereszthez kötődnek, de a keresztről leszállt Krisztus közeledik a szemlélő felé. Testét kendő borítja, de sebei láthatók, körülötte a szenvedés eszközei. Szobor formája a 14. századi német művészetben alakult ki. Mellékoltáron állították föl elmélkedés céljából.15 Krisztus fegyverei olykor Clairvaux-i Szent Bemát attribútumai, és több szentet szokás ábrázolni a szenvedés valamely eszközével. Például Szent Rita misztikus élményében megkapta Krisztus töviskoronájának egyik tövisét és sebét {16-17. kép). Az arma Christi az apokrif iratokban és középkori legendákban Krisztus kínzóeszközeinek összefoglaló neve, egyúttal azonban signa is, azaz a feltámadt és újra eljövendő Krisztusnak fölségjelvényei. Krisztus megváltásunkat szolgáló fegyvereit az örökkévalóra tájolt lelkiséggel kezdetben Jézus diadalának jelvényeiként szemlélték, s főként az utolsóítélet-képeken voltak láthatók a keleti és a nyugati kereszténységben egyaránt {18-19. kép). A kereszt a keresztény ókor majd kora középkor jámborságában és művészetében győzelmijei, az üdvösség fája, amelyen Krisztus királlyá dicsőül {20-21. kép). Az ún. Jeruzsálemi keresztet Jézus - arma Christihez tartozó - öt szent sebének megjelenítésére alakították ki, és a 11. századtól viselték, amely a nagyobb kereszt mezőiben négy kisebb keresztet tartalmaz. Ez lett a Jeruzsálemi Szentsír Lovagrend jelvénye. A keresztény vallásosság a 13. századtól kezdve erőteljesebben Krisztus szenvedése felé fordult. A románkori, a keresztre feszített Megváltóban koronás királyként uralkodó Krisztust érzékelő, neki hódoló felfogást a keresztes háborúk után bontakozó passiómisztika - majd a barokk jámborság - szenvedő, vérrel verítékező, töviskoronás Istenembere váltja föl. A 12-14. században a gótikusjámborság kialakulásával Európában új típusú vallásosság ébredt több - részben egymáshoz kapcsolódó — reformáramlattal, köztük a devotio modema (latinul modem jámborság/lelkiség), melynek teológiája elsősorban a befelé forduló elmélyülésre, személyes élményekre, az átélésre helyezte a hangsúlyt a korábban annyira meghatározó dogmatikai szempontok helyett. Biblikus forrásaként a Szentírás hangsúlyozza, hogy a keresztség Jézus szenvedésével és halálával való egyesülés {Rám 6,3-6; Kol 2,12), részvétel szenvedésében {2Kor 1,5; 4,10; Gál 6,17), melynek vállalása nélkül nem juthatunk Isten országába 15 Diós 1997.471.; Bálint 1998. 294-295. 306
