Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)

III. Szakrális tárgyak világa: vallásos tárgyak, ábrázolások és ereklyék - Barna Ferenc: Égi istenek, földi célok. Az istenek megjelenése és szerepe a római érempropagandában – a sisciai verde első évtizedeiben megfigyelhető jellegzetességek

VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9.

Az egyes istenalakoknak az érempropagandában való megjelenése, ill. ottani szerepe és funkciója tehát számos tényezőtől függött: így az adott isten római pantheonban betöltött szerepétől, az alattvalók felé közvetíteni szándékolt uralkodói üzenettől, a császár egyéni szimpátiájától, az érempropaganda tradícióitól10 11 - s nem utolsó sorban attól az igénytől is, hogy azok, akikhez eljut az adott veret, vagyis a propaganda címzettjei, értsék a közvetíteni kívánt üzeneteket.11 Ebből a szempontból pedig különösen érdekes a Kr. u. 3. század,12 mikor is megtörténik a birodalmi éremverés fokozatos decentralizációja: míg korábban Róma városában állították elő az egész imperium számára a szükséges éremmennyiséget,13 ezen évtizedekben több helyi verde is keletkezett14 az egyes birodalomrészek, ill. az ott állomásozó csapattestek pénzigényének kielégítésére.15 Ezek, az imperium Romanum különböző részeiben tevékenykedő gyártási központok alapvetően ugyanazt az egységes birodalmi propagandát közvetítet10 Az érempropagandának is megvoltak ugyanis a maga szokásos, bevett formái és elemei, melyek évszázados tradícióik révén már puszta megjelenésükkel is az állandóságot, a hagyományok megőrzését, a császári elődökhöz való kapcsolódást sugallták - a sikeres császári elődöktől való származás, a rájuk való hivatkozás pedig az uralkodói legitimáció egyik fontos elemét képezte (Johne 2008. 600., ill. 621.).

11 Ebből a szempontból persze a különböző fémekből készült, eltérő értékű és darabszámú, másmás helyen és alkalomból készítet veretek eltérő célcsoportra számíthattak. Erről (ill. a felmerülő kételyekről): Wolters 2003. 189-191.

12 A továbbiakban a külön nem jelzett évszámok mind Krisztus szültése után értendőek.

13 Természetesen ez a kijelentés csupán a birodalmi éremverésre vonatkozik, nem pedig az egyes (elsősorban görög) városok lokális éremgyártására, ami főként a keleti, ill. a balkáni területeken volt jelentős (ennek nagyságrendjéről és sokszínűségéről máig jó áttekintést adnak a BMC vonatkozó kötetei, még ha a részleteket illetően természetesen sok szempontból el is avultak mára ezek a több mint száz éves kiadványok). Valamint nem vonatkozik ez az állítás az olyan elkülönült pénzforgalmú területekre sem, mint az alexandiai tetradrachmákat használó Egyiptom, illetve az antiochiai és emesai tetradrachmákat szintén széles körben használó szír térség. Minderről lásd Ehling 2008.844.

14 így - a 2. sz. végi előzmények után - III. Gordianus idejében új éremtermelő központ jött létre Antiochiában (Ehling 2008. 847-848.), Valerianus és Gallienus társuralkodása alatt (Göbl 2000. 100-101.) pedig Észak-Itáliában, Mediolanumban is (ezt Aurelianus 274-ben a szomszédos Ticinumba helyezte át - Göbl 1993. 40.). Továbbá birodalmi jelentőségű verdét hozott létre Gallienus Sisciában (Göbl 2000. 118.) és Cyzicusban (Göbl 2000. 122—127.), Aurelianus pedig Serdicában (Göbl 1993. 56.). Emellett a galliai, germaniai területen is létesültek (egyelőre bizonytalan datálású) éremverő központok, valamint több, rövid életű verde is adatolható az időszakból: így Viminacim (Mirkovié 2007. 54.), Samosata (Göbl 2000. 132-135.), Tripolis (Göbl 1993. 68.). Minderről áttekintést ad: Ehling 2008. 847-848.

15 A hadsereg zsoldellátásának biztosítása a császárok elemi érdeke volt, hiszen ennek zavarai esetében hamarosan katonai felkelésekkel találhatták magukat szemben, s így - mivel az előállított éremmennyiség jelentős része a hadsereg céljainak fedezését szolgálta - célszerű megoldás volt az éremgyártás helyszínét közelebb vinni a potenciális felhasználási helyekhez, azaz a határ menti provinciákban állomásozó seregekhez (Ehling 2008. 847.).

282