Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
II. A népi vallásosság történeti–néprajzi megközelítései - Vass Erika: A Hunyad megyei Rákosd református gyülekezet
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. de vett magának szótárt. Megfigyeltem, hogy közmunka közben a presbiterek néha egymás között is átváltanak románra, hiszen munkahelyükön ezt a nyelvet használják, és a szakkifejezéseket sem tudják magyarul, ám a lelkész mindig a magyar nyelv használatára buzdította őket. A presbitereknek kb. kétharmada jár rendszeresen istentiszteletre, a többiek csak két-három hetente. A szórványlétből adódóan az emberek úgy érzik, nem engedhetik meg maguknak, hogy széthúzzanak, kiközösítsenek valakit. Figyelemmel követik egymás életét, a közösség alkoholista tagjának is próbálnak segíteni. Ha például presbiteri gyűlésen összevesznek egymással, kis idő elteltével kibékülnek. Téli időszakban (októbertől márciusig, áprilisig, az időjárástól függően, le- het-e dolgozni a kertben) hetente egyszer, télen csütörtökönként 17, ősszel és tavasszal 18 órától bibliaórát tartanak. Erre 10-20, többnyire 60 év fölötti és néhány 40-55 év közötti asszony jár (a férfiak úgy gondolják, hogy ez női dolog), az utána következő kómspróbához még néhány férfi is csatlakozik. A kb. 16-17 fos kómst a lelkész felesége vezette, és csak kiemelkedő alkalmakkor (pl. gyülekezeti nap, kirándulás esetén más településeken) léptek fel. Március 15-én és október 6-án teadélutánokat szerveztek: többen hoztak verseket, azt felolvasták, együtt énekeltek, a lelkész az egykori eseményekről mesélt a gyülekezeti ház nagytermében, a fiatalok pedig a templomban zenés-verses műsort adtak elő. Szombatonként került sor a vallásórákra (erre óvodás kortól járhattak a gyermekek, 20-30 fővel működött), a 7-8. osztályos konfirmandusoknak pedig két évig kellett kátéoktatásra járniuk. 10 órakor kezdődött a kiskáté óra, 11-től a nagykáté óra, 12-től pedig a vallásóra. Mivel a rákosdi fiatalok többsége a vajdahunyadi magyar iskolába járt, itt csak a magyar nyelv elmélyítésére került sor, de már tudtak magyarul ími-olvasni. Mikor 2004-ben Batizán Attiláék Rákosdra kerültek, a lelkész körbejárta a falut és elhívta a fiatalokat. így sikerült összeszedniük 10-15 fiatalt, akiket feleségével igazi közösséggé szerveztek, a konfirmálást követő években ifjúsági bibliaórát tartottak nekik. Ezt a kolozsvári teológusok missziói alapozták meg, a missziósok nyaranta egy-egy hétig sokat foglalkoztak a gyerekekkel. Ez négy évig működött, utána a fiatalok kiröppentek a faluból. Mivel nem volt utánpótlás, ez a 14—18 éves korosztály hiányzott a korfából, és az a pár gyermek, aki konfirmált, nem maradt az egyház közelében. 2005-ben az ifiseknek a lelkész néptánccsoportot is szervezett, ahogyan az még az idősek korában is szokás volt. A csemakeresztúri hagyományőrző néptánccsoportból hozott egy tanárt, aki betanított nekik egy műsort néhány népdallal. 6-7 párt sikerült összegyűjteni 2 csemakeresztúri fiúval kipótolva. A fia194
