Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
II. A népi vallásosság történeti–néprajzi megközelítései - Vass Erika: A Hunyad megyei Rákosd református gyülekezet
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. talok hetente összejöttek próbálni, és a helyi kultúrházban, illetve a környező falvakban léptek fel, először az alpestesi falubúcsún. Csak csárdást és néhány egyszerű lépést tanultak, nem jutottak el a különböző vidékek néptáncának megismeréséig, de a kollektív identitás erősítése szempontjából sokat nyújtott a fiataloknak ez a lehetőség. Amikor először léptek föl Rákosdon, mindenki elsírta magát a produkció közben. A fellépéshez a lányok székely viseletét vettek fel (ezt többnyire iskolai fellépésekhez készíttetik a szülők, mivel helyi népviselet nem maradt fenn, illetve a szülők idejében is ez jelentette a népviseletet, amit ők magyar ruhának hívnak). A fiúk nem öltöztek népviseletbe: bakancsot, fekete nadrágot és fehér inget vettek fel. A néptánccsoport kb. 2 évig működött, az ifi csoport felbomlásával ért véget. A fiataloknak a parókia alatti boltíves pincében rendeztek be klubhelyiséget, ott gyakran modem diszkózenére táncoltak, a román manele is népszerű volt. Batizán Attila végig szoros kapcsolatot tartott a teológiával, minden évben jött néhány teológus a faluba, akik nyaranta részt vettek a gyülekezeti munkában, a gyermekek nevelésében. Nyaranta mindig elvitték a fiatalokat egy hétre táborba, és volt olyan tél, amikor a közeli hegyekbe síelni is együtt mentek el. A nyári táborba más megyei gyülekezetekből is érkeztek fiatalok, illetve mindig meghívtak a tömbvidékről is egy-egy csoportot: mákófalviakat (Kalotaszeg), Marosvásárhelyről a cserealjiakat, Kovásznából a sepsiszentgyörgyi vártemplom tagjait. A tömbvidékiek csak magyarul beszéltek, a Hunyad megyeiek románul, de vegyesen osztották őket csoportokba, így hazaérkezésük után egy hétig a Hunyad megyei gyerekek kizárólag magyarul beszéltek egymás között. A táborok nem titkolt célja volt, hogy a fiatalok egymásra találjanak; eddig egy ilyen házasságra került sor. Első évben Rákosdon rendezték meg a tábort, azután Lapusnyakon, Kosztesden, 2010-ben Vízaknán, 2011-ben a Sepsiszent- györgy melletti Árkoson. A konfirmálás a 14. év betöltéséhez kötött, ezért a 7-8. osztályosok járnak felkészítőre. A két éven át tartó kátéórák lényege az, hogy a fiatalok érezzék, van egy közösség, ahová tartoznak, ahol jól érzik magukat, hogy később is szívesen jöjjenek ide. Ezért a tanagyag mellett a lelkész egyéb programokkal is igyekezett összekovácsolni a résztvevőket. A konfirmálók száma a demográfiai hullámtól is függ: 2005-ben tízen voltak, később 2-5 fő között mozgott a létszám. Egy esetben fordult elő, hogy egy vegyes házasságból származó, csak románul beszélő fiú jelentkezett konfirmálni. Édesapja és apai nagyapja magyar református, édesanyja és apai nagyanyja is román. Korábban volt olyan lelkész, aki nem 195
