Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1993 (Veszprém, 1993)

Gyűjtőúton Kelet-Tirolban

ezért az állataim csak immel-ámmal repültek, alig fogtam valamit. Némi vigaszként gyönyörködtem a táj állandóan új és új arcát mutató szépségében, amivel alig lehetett betelni. Visszatérve a Lienzi Dolomitokat K-Ny-i irányban kettészelő Tiroler Gailtalban húzódó főútvonalra, az 1358 méter magasan fekvő Kartitsch településen részese lehettem egy lövészünnepélynek. Az egykorú viseletbe öltözött vadászok fúvós zenekar kíséretében vonultak végig a főutcán, amin egy időre leállították a forgalmat. Ezt azonban az autósok egyáltalán nem vették zokon. A színpompás felvonulást magam is szívesen néztem végig, majd tovább haladtam keletre. Néhány percet elidőztem az utamba eső ódon szépségükben megőrzött településeken. Ilyenek voltak pl. Obertilliach (1450 m) és Untertilliach (1240 m). Közben megvizsgálgattam az útról északra benyúló völgyeket, de egyik sem bizonyult jó gyűjtőhelynek. Késő délután lett mire rátaláltam az igazira. St. Lorenzből ágazott el északra a kis hegyipatak mentén vezető keskeny út. Egy szakaszán két kocsi nem is fért el egymás mellett, lámpa szabályozta a forgalmat. Lassan esteledett, a szűk és mély völgyben már be kellett kapcsolni a világítást. A táj nem volt valami bizalomgerjesztő, de rövid idő múlva egy néhány épületből álló kis településre értem. A tenger szintje felett 1260 méter magasan fekvő Tuffbad mindössze két szobányi melegvizű fürdőüdülőhely. Mivel Tuffbadnál a kiépített útnak is végeszakadt, én is ott éjszakáztam - a Tuffbach nevű hegyipatak partján. A pár km-nyire odébb, az olvadó hóból táplálkozó patak vizét a legnagyobb jóindulattal sem lehetett melegnek neAz Alpokban gyakori a hegyi szitakötő