Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1992 (Veszprém, 1992)

Két évtized mérlege

KÉT ÉVTIZED MÉRLEGE Az Egri Pedagógiai Főiskola biológia-földrajz szakának elvégzése után közművelődési és tudományos pályafutásom egyaránt az Egerhez közeli matyóföldön, a Bükk hegység déli nyúlványainak egyik völgyébe települt Tardon indult, simának egyáltalán nem nevezhető útjára még 1953-ban. Tardon nemcsak a kis matyó nebulókat tanítottam 7 éven keresztül az akkor létező szinte minden tantárgyra, hanem ott kezdtem el behatóbban foglalkozni az állatokkal is, miután 1955-ben kapcsolatba kerültem az Országos Természettudományi Múzeum Allattárával. Mind matyóföldhöz, mind a Bükkhöz nagyon hamar hozzánőttem. Sajnos, mégsem maradhattam ott sokáig, mert 1960-ban „népgazdasági érdek "-bői áthelyeztek Dél-Borsodba, ahol kereken 10 évig folytattam Hejőbábán a már Tardon elkezdett és megszeretett munkát. A tanítás nagyon sok örömöt, élményt jelentett számomra. Mivel azonban az állatok, elsősorban a rovarok gyűjtésével, életük vizsgálatával, fényképezésükkel az átlagos biológus tanárnál lényegesen intenzívebben foglalkoztam, érdeklődésem az idő múlásával egyre inkább az akkor nekem a zoológia iránti igény kiteljesedését jelentő muzeológia felé terelődött. Többszöri próbálkozás után végül is a veszprémi Bakonyi Múzeumnál megüresedett természettudományos muzeológus állás hozta el számomra a nagy lehetőséget. Mivel a Bakonyhoz nagyon sok szállal kötődtem, Veszprém kimondottan kedvezőnek látszott elképzeléseim megvalósítására. Tele ambíciókkal és szép tervekkel viszonylag fiatalon, 38 évesen foglaltam el az állást 1970. január 1-vel. A Bakonyi Múzeum azonban csak rövid ideig szolgált munkahelyemül, jóformán alig tudtam ott megmelegedni. Lényegében már 1969-ben eldöntött volt ugyanis, hogy Veszprém megye tanácsa, a Bakonyi Múzeum természettudományi osztályának kihelyezésével és továbbfejlesztésével, önálló természettudományi múzeumot kíván létrehozni Zircen. A Veszprémbe kerülő muzeológus feladatául elsősorban az új múzeum megszervezését szánták. így nekem jutott ez a megtisztelő megbízatás. A szervezés nehézségeire nem térek ki. Az biztos, hogy nem volt egy hálás feladat. A sok meg nem értés, gáncsoskodás, személyeskedés ellenére szerencsére akadt néhány lelkes támogatója is az ügynek. Végül is felvirradt a nagy nap, 1972. május 17-én, ünnepélyes keretek között került sor Magyarország első vidéki önálló természettudományi szakmúzeumának, a Bakonyi Természettudományi Múzeumnak a hivatalos felavatására. Az intézmény a fennállásának két évtizedében, de főleg eleinte dinamikusan fejlődött, gyarapodott, hazai és nemzetközi körökben egyaránt ismert és nagyon sok tekintetben elismert lett. Ma már mind gyűjteményeivel, kiadvá-