Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1992 (Veszprém, 1992)

Hogyan került Noszty Feri Somlóra?

barátai vitték el a Somlóra s vetették meg vele ezt a szőlőt, ami egyébként is a hegy Pápa felőli oldalán volt - legalábbis Mikszáth szerint. Mindez persze csak játék, de már vannak halvány sejtéseim a valóságos eseményekről is. De amíg biztosat nem tudhatok, kétségek között hagyom az olvasót, izguljon legalább egy esztendeig, amíg e hasábokon választ adok e kérdésre. Akkor meg mivégre keverem ide az egészet, kérdezheti bárki felbőszültén. Semmi egyébért, felelem csillapítólag, hogy ebben az évben egy szerény Mikszáth évfordulóra emlékezünk: éppen 145 éve született. S a címmel is jelezni szerettem volna: túl az általános olvasmányélményen, nekünk is van némi kötődésünk Mikszáthhoz. Nem hagyhatjuk, hogy azok a fránya nógrádiak és szegediek teljesen kisajátítsák maguknak a nagy palócot. S ha a kérdésre még nem is tudunk válaszolni, emlékezzünk hát Mikszáthra úgy, hogy kimeríthetetlen munkásságából kiszedegetünk néhány velős mondását, amelyek között akad vidám is, erkölcsnemesítő is s néhány nagyon megszívelendő is. Rossz nyelvek mindig voltak. Igaz, hogy rossz asszonyok is mindig voltak. Erényhős prókátorok ellenben sohase voltak. Prókátornak kell a gyereket nevelni, mert ameddig magyar ember lesz, addig a pörpatvar otthon lesz ezen a sár golyón. A helyi (vicinális) kevélység minden kevélységek közt a legerősebb.