Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1992 (Veszprém, 1992)

Hogyan került Noszty Feri Somlóra?

Az van onnan, mert nem értitek a kormányzást a csőcselék fölött. Ha valami neki nem tetszik, kell valami olyant kitalálni, ami még jobban tetszik neki. S akkor az előbbivel mindjárt kibékül. Semmi, még a pénz se fogy oly villámgyorsan, mint a tisztelet és tekintély, ha egyszer az ember költeni kezd belőle. Hanem hát az a szép a politikában, hogy nehéz benne valamit előre eltalálni. A nép mindig azon a párton van, mely a legtávolabb van a kormánytól. Nálunk a buták és okos emberek egyaránt akarnak szerepelni. Roppant konkurrencia van. Meglehet, hogy az embereknek nemcsak a sorsát gyúrják át a viszonyok, hanem az agyvelejét is. Épp olyan könnyű nem lenni becsületesnek és mégis annak látszani, mint becsületesnek lenni és nem látszani annak. Egy fiskális semmihez sem kevés. Nem olyan az, mint amikor ökröt ütnek le taglóval, vagy a bőrét nyúzzák, hogy még egy szelindek kellene hozzá, vagy még egy mészároslegény. Az ügyvéd akár egy egész vármegyét meg tud nyúzni egymaga. Mert a politikai svihák rosszabb a kígyónál. A kígyó, bárhogy vagdalják össze dirib-darabra, él mindaddig, míg napvilág rásüt, a politikai svihák pedig bármily ép legyen, csak addig él, míg a nap rá nem világít. A világ modern; a modernséget is érteni kell; aki ostoba, az elpusztul, mint ahogy az elsárgult levél lehull az ágról. Tutyi-mutyi stréberek építik pozíciójukat az emberek erényeire. Szamárfüleket az ilyen strébereknek! A gyöngeségek az igazi oszlopok, erősek, megrendíthetetlenek. A sokaságok gyöngeségein nyugszik szilárdan az okosok épülete. Mert csodálatos, hogy itt, ahol az igazi események születnek, csak a nem igazi események a becsesek, a kicsiségek, a semmik. Én legalább úgy fogom fel a dolgot, hogy ha egy államnak sok adóssága van, a hitelezők nem hagyják elveszni. Hidd meg Péter pajtás, ebben van az államnak az ereje.