Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1992 (Veszprém, 1992)
Hogyan került Noszty Feri Somlóra?
HÍREK 1892-BŐL tr Az észretért rátótiak. Két hét előtt jeleztük, hogy Rátótról egy egész rakács (sic!) ember készül Amerikába. Utóbb kieszelték, hogy Amerikában angolul beszélnek - hát ott akár eladhatják őket! Elhatározták e felfedezés hatására, hogy előbb megtanulnak anglisul - csak aztán vándorolnak ki!' ' Március 19. A komakúttéri Kopácsy-háznak honvédlaktanyává alakítása most már befejezett tény. A honvédelmi miniszter elfogadta a projectumot, melyet Szabó Imre képviselő indokolt, s ajánlott a miniszternek. A honvédség itt maradása így végre biztosítva lesz!' ' Május 7. HOGYAN KERÜLT NOSZTY FERI SOMLÓRA? Régóta izgat már ez a kérdés, amit a címben fogalmaztam meg. A regénybeli választ persze tudom. Tóth Mihály apósától, Kohlbrunn Frigyestől örökölte a „somlyói" szőlőt annak halála után. Itt töltötték a szüretet, itt volt Tóth Mari unokatestvére Velkovics Rozália is s ide készült a titkos tervnek megfelelően maga Noszty Feri is vadásznak öltözvén. A többi már ismert. Eddig érthető is minden, de Mikszáth vajon miért éppen Somlóra hozta el őket? Éppen ő, aki regényei, elbeszélései hőseit a Felvidéken túl legfeljebb Erdélybe vitte el s maga személyesen is alig fordult meg a Dunántúlon. Vajon hogyanjutott olyan élményekhez, amelyek hatására így ír Somlóról: „Ha Tokaj a bortermő hegyek királya, Somlyó se kutya, nagy oligarcha Somlyó is. Aranyszínű nedve Grand Vin s behűtve a világ bármelyik pecsenyeborával fölveszi a versenyt. Hanem az a baja a kereskedelemben, hogy nem egyforma, egyszer gyengébb, egyszer erősebb, egyszer aromásabb, néha csak savanykás, máskor savanyú. Sok függ attól, mikor szüretelik. Eltalálják-e az időt, amikor már érett, és amikor még nem túlérett." Miért pont Somló, kérdezem újra s hamarjában találok egy teljesen tudománytalan magyarázatot, amúgy játékból. A fenn említett Kohlbrunn Frigyes Pozsonyban élő kékfestő volt. Minden bizonnyal kereskedői, vásározói útjai során gyakorta megfordult a környező nagyvárosokban, főleg ott, ahol híres kékfestő mesterek éltek. így juthatott el Pápára s ottani céhbeli
