Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1992 (Veszprém, 1992)

Jókai, a balatonfüredi kertész

azt a köves telket, ahol a barát Eötvös Károly leírása szerint egy talpalatnyi termőföld sem volt: „A kertnek való földet virágcserépben kellett tartani, máskülönben megette a kavics." Sógora, a fürdőorvos Huray István óva intette a kis sivatag megvételétől. Mikszáth így örökítette meg szavait: ,,De hiszen terméketlen, még a bogáncs sem nő meg rajta!" Jókai lelkendezve válaszolt: „Éppen az a szép benne, az a nagy élvezet, mikor a földet kényszerítjük, hogy teremjen." A füredi villatelek megvétele után egy csokor vasvirággal tért vissza fővárosi otthonába. „Ezt a csomó vasvirágot már a mi telkünkről hoztam neked, koszorút csinálhatsz majd belőle szegény urad arcképére..." - mondta unokahúgának, özvegy Peti Józsefné Váli Marinak. Jókai füredi nyaralója 1870-ben épült fel a Kerek-templommal átellenben, a fürdőhely jótevőjéről Dr. Kruesz Krizosztom Jánosról elnevezett János dombon. Csupán egy dűlőút választotta el a Balaton partjától. A villa félemeletnyi magasságban állt az út szintje felett. 14 fokú lépcsőzet vezetett le a teraszról a főbejárat előtti virágos kertbe. Valóságos kis paradicsom alakult ki Jókai szorgos kerti munkájával néhány év alatt Füreden. Talán leendő füredi kertjéről álmodozott, amikor 1871 telén villabeli „száműzetésében" megírta Az arany embert s benne a „Senki" szigetét. Timár Mihályt első szigeti útján megigézte az elé táruló kultúrtáj: „Amit maga előtt látott, az a paradicsom volt. Egy rendezett kert, valami öt-hat holdra terjedő, nem sorba, de szabályos csoportokba ültetett gyümölcsfákkal, amiknek ágait földig húzza édes terhük. Aranyló, pirosló gyümölccsel rakva - alma- és körtefák; a szilvafák minden faja, mintha rózsavagy liliomcsokor volna a ragyogó gyümölcstől; a fűben a láb előtt terítve hever a lehullott fölösleg fölszedetlen. Közbe egész bozótot képez a málna, ribiszke és köszméte, s a terebély fák hézagait aranyszínű lecsüggő gyümölcságaival tölti be a cidoni alma, a birs. Ösvény nincs a gyümölcsfa labyrinthban; fűvel van a fák alja benőve egészen. Hanem ahol a fák közül kilátni, ott egy virágos kert hívogat a közelebb jövésre, az is csodálatos mezei virágokból összegyűjtve, miket a szokott kertekben nem találni, a sötétkék csengettyűkék csoportjai, a selyemtermő krepin fényes gubanctokja, pettyes turbánliliomok; az alkermes vérfürtei, a gyönyörű ophrisok pillangótermő virágaikkal, valami csudálatos úton kerti virággá nemesítve, tanúskodnak emberi lény közellétéről." A füredi Jókai villa teraszának hatalmas, gótikus ívű ablakai előtt rózsák tömege illatozott. „Rózsák hajolnak be az ablakon. Mindennap bemutatják szép új ruhájukat" - emlékezett vissza Feszty Árpádné Jókai Róza. Az újságíróbarát feljegyezte a rózsafélék nevét is: Maréchal Niel, Sénateur Wusse, Empereur Marocco, Capitein Cristü, La France, Malmaison, William Wod, Reine de la Reine. Köztudott, hogy ezek egytől egyik mind Jókai szemzései és ojtásai voltak. A szebbnél szebb rózsák közül a tearózsákat