Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1992 (Veszprém, 1992)

Jókai, a balatonfüredi kertész

emelte ki az első füredi útikalauz írója, Jalsovics Aladár 1878-ban. Egy plébános rendszeresen Jókaitól kért tearózsát elhalt gazdasszonya sírjára. A Maimaison rózsák első szálját unokahúgának, Jókai Etelkának szakította le, mikor a fiatal lány élete első Anna báljába indult. Erről emlékezett meg, amikor az újságíró Tábori Kornél megkérdezte tőle, hogy melyik művét tartja a legkülönbnek. A válasz nehezen született meg és így szólt: „A legszebb alkotásom, amiről szólni érdemes, a Malmaison-rózsa volt, amit a köves füredi kertemben produkáltam. Szép volt még a halála is: Etelka hugocskám hajában hervadt el, amikor az első Anna-bálra megkapta." Ezt a rózsát emlegette Ihász Lajosné Jókai Etelka az író születésének centenáriumára könyvet összeállító Tábori Kornélnak a füredi Jókai villában és megmutatta a nevezetes rózsatövet is, amely ugyan már kiszáradt, de az emlékek miatt az asszony nem engedte kivenni. A Füred nevezetes báljára készülő aranyifjak is szokás szerint Jókaitól kértek rózsát frakkjuk gomblyukdíszéül. A rózsák látványa e mondatokra ragadtatta 1885-ben Roboz Istvánt és élményét megosztotta a Budapesti Hírlap olvasóival: „Színpompájukkal meglepik a legkiválóbb műértőt is. Midőn esti órákban a rózsák közé lépsz, mintha Luef illatos övegeséi közt volnál; itt-ott lehullott viráglevelek mint keleti szőnyeg borítják a földszínét; az anya keblére estek meghalni!... „A rózsatők mellett kétoldalt egy-egy szép, erőteljes vadgesztenye nyúlt az égnek. Ezek a fák már kezdték elvenni a kilátást a tó tükre felé. Természetesen a vadgesztenyék is Jókai saját nevelései voltak magról. A teraszra szinte erőszakkal kapaszkodott a nemes fajú, tarka levelű bodza. Az ágyasokban dupla petúnia és muskátli pompázott sokféle színben, tulipán, melyet Csobánc várából hozott, ahová még a hagyomány szerint a török ültette. Váli Mari a Jókai villa kertjében látott először zöld szirmú virágot és a dupla petúnia is újdonság volt számára. Ezek bújtásaival pápai ismerőseit is megörvendeztette. A virágágyakat körülvevő kavicsozott utak mentén hárs, juhar, kőris, cserjék, boróka, tuja és tűlevelűek díszlettek. Köztük két nagy császárfa állt hatalmas levelekkel. A virágoskertben állt a kút, amelynek vizével locsoltak nyári hajnalokon és estéken. Szomorúfüzek borultak rá „engesztelő árnyékként", kellemes látványt adva a kerti vendég számára. A villa nyugati oldalát lugasszerűen Belle Baltimore fehér rózsa takarta. Amikor virágzott, nyíló tavaszba öltöztette a házoldalt. A déli oldalon a teraszt zöld ernyőként védte az égető napsütéstől a nagy levelű, pipa alakú virágokat hozó kúszócserje. A kert északi részén három teraszt alakítottak ki az évek során. Jókai a dombot levágatta és a további munkáknál az előkerült sziklatömböket is felhasználta. Innen híres mondása: „Egy kicsit olyan ez, mint a Semiramis függőkertje." A felső teraszra épült a műterem, ahol Jókai kedves hobbyjának, a faragásnak élhetett. Ide vonult vissza gyakorolni a müncheni festészeti akadémiai szünetekben Jókai Róza. Vakációbeii tanára maga Jókai