Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1991 (Veszprém, 1991)
Szentgál — Iparvidék a rézkor elején
donképpen nem igényel bizonyos gyakorlati ismereteken túl — mint a kőzetfajták ismerete, a tűzkő előfordulásának ismerete, a kitermelés technikájának tudása — a földműveléstől lényegesen magasabb képzettséget a bányászat sem, legalábbis az a technika, amit a Tűzköveshegy en is műveltek. Itt gödröket ásva, felszíni kitermeléssel érték el a mészkőbe ágyazódott tűzkőgumókat. Más a helyzet természetesen olyan bányák esetében, ahol föld alatti járatokban dolgoztak. A Tűzköveshegy környékén kb. 10 km sugarú körben terepbejárást végeztünk a hegy lábánál műhelyfoltokat (azaz aprítóhelyeket), távolabb pedig települési nyomokat keresve. Érdekes eredményre jutottunk: találtunk 8 olyan faluhelyet, amelyek légvonalban 3—9 km-re esnek a hegytől, egymástól pedig csupán 4-8 km-re. Szabályos körben övezik a Tűzköveshegyet kivéve ÉK-en egy olyan erdős, hegyes szakaszt, amely abban az időben emberi megtelepedésre teljesen alkalmatlan volt. Ez a 8 falu a felszíni leletek tanúsága szerint teljesen egykorú, egymásnak kortársai voltak. Nem lehet nem észrevenni, hogy az egymástól 1—2 óra járásnyira levő falvak szoros gyűrűt vonnak az értékes nyersanyagleíőhely köré, oda élő ember a tudtuk és engedélyük nélkül be nem tehette a lábát. Miért különös ez a megfigyelés? Mert másutt eddig csak feltételeztek ilyen ellenőrzést, de ennyire nyilvánvaló jelét nem találták. Elméletileg természetesen felmerült már, hogy különösen a föld alatti bányák esetében olyan energiabefektetést igényel a tűzkőrétegig való lejutás, hogy valamiképpen meg kell akadályozni a munka előrehaladott fázisában idegenek felbukkanását, akik a már elvégzett előmunkálatokat kihasználva csupán magát a nyersanyagot kívánják kitermelni. Bizonyára a kitermelőhely feletti kontroll gyakorlásának az igénye miatt telepítették a rézkor legelején a falvakat a Tűzköveshegy köré. A kontroll gyakorlása feltételez bizonyos birtokosi viszonyt a nyersanyag és a lengyeli kultúra kora rézkori szakaszának népessége között, azt azonban nem tudjuk, mennyire határozott ez a birtokviszony, illetve a népesség mely része gyakorolta (törzs, esetleg kisebb közösség). A 8 falu elfoglalta a vidék településre alkalmas területeit. Egyidejű megjelenésük feltételezi, hogy tudatosan telepítették őket, az pedig arra utal, hogy a társadalom szervezett volt. Nem meglepő, hogy éppen a korai rézkorban történik mindez, akkor ugyanis olyan mélyreható változások játszódtak le a gazdaságban, társadalomban, vallásban nagy területen, hogy a birtokviszonyok ilyen tudatos kifejeződésének a lehetősége elképzelhetőnek tűnik. A falvaknak a kitermelőhelyhez való kapcsolatát mutatja egyébként a talált kőeszközök mennyisége, összetételükben kimutatható az eszközkészítésre való specializálódás. Ugyanakkor ezekre a falvakra is érvényes az a korábbi megállapítás, hogy földművelésre alkalmas területeket foglalnak el, tehát a földművelés lehetett gazdálkodásuk elsődleges formája. Ásatásra eddig a 8 közül csak 1 településen került sor. Az ott nyert adatok megerősítik ezt a megállapítást. A kb. 300
