Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1991 (Veszprém, 1991)

A kétszárnyú fauna kutatásának eredményei a Bakony hegységben

Lárváik a legyeknél megszokott lábatlan nyüvek. A kifejlett zengőlegyektől eltérően, a táplálkozás szempontjából három nagy csoportra oszthatjuk őket: 1. ragadozó (zoofág), 2. növényevő (fitofág), 3. korhadékevő (szaprofág). A ragadozó lárvák többnyire apró termetű és kevésbé mozgékony rovarokkal táplálkoznak. A legtöbb ragadozó faj a zengőlegyek kb. egyharmadát kitevő Syrphinae alcsaládba tartozik. Ezek lárvái zömmel a mezőgazdasági és erdészeti szempontból egyaránt rendkívül káros levéltetveket pusztítják. Ezért mind növényvédelmi, mind természetvédelmi szempontból nagy a jelentőségük. Az egyes fajok lárvái rövid, mindössze 8—10 napos életük alatt (testnagyságuktól függően) 100—800 levéltetűt is elfogyasztanak. Ennek ismeretében biztosak lehetünk abban, hogy a zengőlegyek a jövőben minden bizonnyal nagy szerephez jutnak majd a kártevők elleni biológiai védekezésben. A zengőlegyek mellett a hegység fürkészlégy faunájának a kutatásában születtek számottevő eredmények. A fürkészlegyek (Tachinidae) kivétel nélkül parazita rovarok. A legtöbb fajuk lárvája lepkehernyókban fejlődik ki (ezáltal azok pusztulását okozva), így a leghasznosabb rovarok közé tartoznak. Főleg az erdő- és a mezőgazdaságban vannak az ember segítségére. A káros hernyók túlszaporodását más parazita rovarok közreműködésével megfékezik. Ezért már régóta hasznosítják őket a gyakorlati biológiai védekezésben. Az Európából Észak-Amerikába véletlenül behurcolt és ott természetes ellenségek hiányában rendkívüli mértékben elszaporodott veFürkészlégy (Peleticria rubcscens)