Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1991 (Veszprém, 1991)

A kétszárnyú fauna kutatásának eredményei a Bakony hegységben

eredményeképpen a budapesti Természettudományi Múzeum után a zirci múzeum őrzi a legjelentősebb (mintegy 50 ezer példányból álló) kétszárnyú gyűjteményt. Ennek több mint egyharmadát a zengőlegyek alkotják. Az egy szabvány múzeumi rovarszekrény 50 fiókját teljesen megtöltő, kereken 20 ezer példányt számláló bakonyi anyag vetekedik a budapesti Természettudományi Múzeumnak az egész Kárpát-medencéből származó zengőlégy anyagával. A zengőlegyek (Syrphidae) a kétszárnyú rovarok egyik jellegzetes, népes családját alkotó, többnyire tarka, gyakran darázsra emlékeztető, fekete-sárga rajzolatú legyek. Jóformán sehol sem hiányoznak a Földünkön, ahol az éghajlat elég meleg a fejlődésükhöz és virágok is nyílnak. Eddig mintegy 5000 fajukat írták le. Az európai fajok száma hozzávetőleg 500, közülük közel 350-et hazánkból is kimutattak. A Bakony zengőlégy faunája gazdagnak nevezhető, hiszen kereken 300 fajukat sikerült már a hegységben megtalálni. Közöttük jónéhány olyan is akad, melyet hazánkban eddig csak a Bakonyból ismerünk, vagy itt gyűjtötték először Magyarországon. A zengőlegyek a legtökéletesebben repülő rovarok közé tartoznak. Gyakran megfigyelhetjük őket, amint erdei tisztások, erdei utak, nyiladékok fölött ,,függögetnek". vagyis szinte egy helyben lebegnek a levegőben, miközben szárnyaik hihetetlen gyors mozgása magas „zengő" hangot képez. A kifejlett zengőlegyek többsége virágporral, nektárral és mézharmattal (a levéltetvek által kiválasztott édes nedv) táplálkozik. Mivel virágról-virágra repülnek, a méhekhez hasonlóan nagy szerepük van a megporzásban. A Bakonyban élő zengőlegyek egyik ritka faja ( Leucozona lucorum)