Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1991 (Veszprém, 1991)

„Sirassátok lányok itthon maradástok..." (Veszprém megyei farsangi szokások)

tották az élelmet, boroztak, énekeltek és táncoltak. Férfiaknak nem volt itt helye, legfeljebb a falu parasztzenekarának egy-egy tagját fogadták szívesen, aki késő esti hazatértükig muzsikált nekik. Búcsúzóul meglovagolták a hordókat, hogy jó legyen a bortermés. Legmozgalmasabb nap a húshagyó kedd volt. Hosszú ideig élt a maszkos alakoskodók felvonulásának szokása, a legényjárás. A maskarába bújt legények felkeresték a lányos házakat és ilyenkor gyűjtötték az adományt: tojást, kolbászt, fánkot, Kemenesszentpéteren még vert perecet is, amelyet aztán legtöbb helyen a kocsmában közösen fogyasztottak el. A fánkot hoszszú botra vagy drótra fűzve vitték végig a falun, majd iszogatás közben a kocsmában elköltötték. A Káli-medence falvaiban kedd volt az ifjúság mulatságának ideje, amelynek katolikusoknál éjjel 11 órakor a harangszó vetett véget. Külsővaton e napon a kisiskolások rossz edényeket verve egymáshoz vonultak végig az utcákon. Ugyanakkor a kanász és a csordás ostort durrogtatva, kürtölve járta végig a falut. Valamennyien fánkot kaptak érte. E zajkeltés a télvégi gonosz erők elűzését szolgálta. Vöröstón lakodalmas menetként vonultak végig az alakoskodó fiatalok a falun: menyasszony, vőlegény, kíséretük és a pap. Egy legény volt a szamaras, azaz aki szamárháton lovagolva kísérte naphosszat a menetet az esti bál kezdetéig. A szamár általában egy szalmával kitömött, felkantározott zsák volt zsúpszalmából készített farokkal, amelyet a vállalkozó legény két lábával szorított, miközben ugrándozott is vele. Egy nyárs (katonai tőr) volt a kezében, erre szúrták fel az adományként kihozott fánkot, amelyből a szamaras időnként a bámészkodók közé dobott néhányat. Előfordult az is, hogy igazi szamáron lovagolt egy legény. Ilyenkor a szamarat betegre etették fánkkal. Este bál volt, amelynek éjfélkor a harangszó vetett véget. Tótvázsonyban a legények keréken forgó bábukkal mentek végig a falun (Hans und Gretl). Mindenhova betértek, s míg ketten-hárman mókázásukkal lekötötték a háziakat, addig a többiek a tyúkólból összeszedték a tojásokat. A bálban, ugyanúgy, mint Pulán, ugróstáncot is jártak, amely eredete szerint termékenységvarázslás volt. De Nagyvázsony ban is maszkosán vonultak végig a legények a falun. A Káli-medencében és Szentgálon kedden tésztás kézzel — a farsangi fánk sütése közben — rázták meg a gyümölcsfákat, hogy bőven teremjenek. Mivel többnyire farsang volt a lakodalmak ideje is, ezért a Somló-vidékén, Vesz pré mvarsány ban, Szentgálon, a Káli-medencében húshagyó kedd estéjén, éjszakáján gúnyolták ki mindazokat, akik férjhezmenendő koruk ellenére pártában maradtak, avagy házasulandók lévén, nem nősültek meg. Tuskót húzattak velük, azaz az ajtókilincsükre tuskót kötöttek, vagy ajtajukat torlaszolták el vele. A gúnyversek arról árulkodnak, hogy valamikor rönkhúzás is lehetett, amely bajelhárítás érdekében végzett kultikus szántás