Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1991 (Veszprém, 1991)

Száz esztendeje hunyt el Hunfalvy Pál

HÍREK 1891-böl „Ritka vendég volt a hét folyamán városunkban. Szinán pasa atlétatermetű fiatal török vezér volt, persze nem egyenruhában, de azért mégis feltűnést keltett jelenléte. A várost történelmi nevezetességei miatt látogatta meg. Soká nézte a vár régi falmaradványait és a vigyázó vagy tűztornyot. . . Egyik főpapnál látogatást is tett. Jól beszél németül, francia és angol nyelven." (Február 7.) SZÁZ ESZTENDEJE HUNYT EL HUNFALVY PÁL A 19. század második felének egyik tudós vezéregyénisége Nagyszalókon (Szepes megye) született 1810-ben. Szász jobbágyok ivadéka volt, eredeti neve Hunsdorf. 1823—27-ig a késmárki, majd 1827-től egy évig a miskolci evangélikus, majd pedig a református gimnáziumban tanult. Itt sajátította el a magyar nyelvet. 1829-től filozófiai, jogi, majd teológiai tanulmányokat folytatott. 1838-ban lett ügyvéd, de 1842-ig a Podmaniczky család fiainak nevelője, külföldi útjaikon társa volt. Ezidő alatt vált igazán magyarrá. Korai irodalmi munkásságában már megjelentek néprajzi vonatkozású írásai is. 1841-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, székfoglalójára ókortudományi értekezést készített. 1842-től a Kisfaludy Társaság tagjainak sorába lépett. 1838—1850 között tudományos munkásságát az útkeresés jellemezte: bölcseleti, jogi, esztétikai, görög filológiai tanulmányai ebben az időszakban születtek. 1847-ben feleségül vette a pesti Rock Karolinát. 1848-ban országgyűlési képviselő lett, a magyar forradalom és szabadságharc, a nemzeti kormány támogatója, azonban a politikai harcban az ún. békepárt oldalára állt. A szabadságharc bukása után a Szepességben bujdosott, mígnem 1850-ben amnesztiában részesült, de 1851-ig nem kapott semmiféle állást. Ekkor indult az Uj Magyar Múzeum c. folyóirat, amelynek megindításában komoly szerepet vállalt. Itt megjelenő írásaiban a nemzet felemelkedését szolgáló munkálkodásra buzdított, az ezt elősegítő cselekvésre, takarékos életre, a műveltség szintjének általános emelésére. Nem erre lenne még ma is legnagyobb szükségünk? 1851-től a tudományos kutatásnak szentelte életét, az Akadémia könyvtárosa lett, s maradt haláláig. Platon filozófiájának tanulmányozása mellett