Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1991 (Veszprém, 1991)

Száz esztendeje hunyt el Hunfalvy Pál

elsősorban nyelvészeti kutatásokat folytatott, különösképpen a finn-ugor nyelvészet köréből. Hazánkban elsőként ismertette a Kalevalát, fordított is belőle. Sokat tett a Kalevala és a Kalevipoeg népszerűsítéséért. 1856-ban Magyar Nyelvészet címen folyóiratot indított. Az itt megjelenő tanulmányoknak nagy szerepe volt a tudománytalan nyelvészkedés visszaszorításában. 1859-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, székfoglalójának címe: Egy vogul monda. 1862-ben Nyelvtudományi Közlemények címen új folyóiratot indított, amelyet 1878-ig szerkesztett is. 1861-ben jelent meg Finn olvasókönyv-e, amelyben a finn mellett az észt folklórt és irodalmat is bemutatta. 1861-től ismét országgyűlési képviselő lett. 1869-ben hosszabb utazást tett a Baltikumban, ebből született „Utazás a Balt tenger vidékén" c. munkája 1871-ben. Tagjai sorába választotta a Finn Irodalmi Társaság és az Észt Tudós Társaság is. Az 1870-es évektől majdnem kizárólag etnográfiai és történeti kutatásokat folytatott. 1876-ban jelent meg „Magyarország ethnographiája" c. munkája. Ebben foglalta össze kutatási eredményeit és megállapításait a magyar nép és nyelv eredetéről, Magyarország etnikumainak történetéről és népmozgalmairól. Ellenfelei heves támadást indítottak ellene, alaptalan vádakkal, amelyek között szerepelt a magyarsághoz való kései asszimilációja is. Nem vonult vissza, a harcot felvette, győzelemre vive a tudományos igazságot. Két folyóiratot is szerkesztett ezidőben. Mindkettő német nyelven jelent meg, tájékoztatva a külföldet Magyarországról és az itteni életről. Munkakedvét, munkabírását idős korában is megőrizte. Az 1880-as években a román nép és nyelv történetét kutatta. 1886-ban hosszabb körutat tett Erdélyben is. Összefoglaló munkája, „Az oláhok története I—II." csak halála után, 1894-ben jelent meg. Még halála előtti estén is ezen a könyvén dolgozott. Munkája korszakalkotó. Szily Kálmán írta róla 1910-ben: „Eljő az idő ... és Hunfalvy Pált a román oknyomozó történettudomány nagyjai közé fogják sorolni" (Magyar Nyelv 1910.) 1887-től tárgyalásokat folytatott a Néprajzi Társaság megalakítása ügyében. Az 1889-ben közreműködésével megalakuló Társaságnak 1891-ig első elnöke lett. Szellemi irányításával indították meg a Társaság folyóiratát, az Ethnographiát, azonban ennek szerkesztésében már nem vállalt részt. 1891. november 28-án ünnepelték akadémiai tagságának 50 éves jubileumát. Ezt követő harmadik napon, november 30-án meghalt. Tudományos életműve rendkívül gazdag és sokrétű. Igyekezett megismerni mindazt, amit a magyarság eredetéről, őstörténetéről, rokonairól tudni lehetett, de mellette foglalkozott más népek történetével, nyelvével, kultúrájával is. Mint nyelvész, uj életre keltette a finn-ugor nyelvtudományt