Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1991 (Veszprém, 1991)

Egy dunántúli família — A három Babocsay

lin külvárosában kapott halálos sebet, amikor a Sziléziai kapunál a porosz őrséget fegyverletételre szólította fel. A Babocsayak pályafutása tipikus esete a magyar nemesség egy olyan rétegének, amely felemelkedését a katonai szolgálattal vélte biztosítani. Választásuk nem volt veszélytelen. Ifj. Babocsay Ferencen és Farkason kívül, a család 2 másik tagja, Elek és Károly — B. Pál tábornok fia és unokája — szintén a harcmezőn fejezték be életüket, az előbbi 1789-ben Belgrád ostrománál, a törökök, az utóbbi 1756-ban Lobositznál (Csehország), a poroszok ellen harcolva esett el. Úgy tűnik számukra a nemesi-katonai életszemléletnek megfelelően „az jó hírért s névért" való forgolódás mindennél előbbrevalóbb volt. A Babocsay család veszprémi háza a Várban, nagyjából a Dravecz-féle kanonoki ház (Vár u. 37.) helyén állott. Heister katonái a város feldúlásakor ezt az épületet is kirabolták, miután annak idejében elmenekült gazdáján személyesen nem állhattak bosszút. Rainer Pál