Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1990 (Veszprém, 1990)

Köszöntjük a 70 éves Sági Károlyt

,A Balaton hajóflottája már felszerelőfélben van. A Kelén gőzerővel öltözködik a szezonra s az ötven hajóból álló vitorlás hajóraj is szaporán követi példáját. Felszerelésükön már erősen dolgozik a Stefánia-yachtegyesület balatonfüredi hajógyára, s két hét múlva már lerohannak a sreepway vágányain a hullámok közé." KÖSZÖNTJÜK A 70 ÉVES SÁGI KÁROLYT „Certus amicus in re incerta cernitur" Sági Károly 1919. július 7-én született a Somogy megyei Fonóban. Néhány év múlva szülei Balatonöszödre, majd Balatonakaiiba költöztek, s a gyermek Sági Károly itt ismerte meg és szerette meg örökre a Balatont, a tájat, s az itt élő embereket. 1929-ben a veszprémi piarista gimnáziumba került, ahol 1937-ben tett érettségi vizsgát. Még ugyanebben az évben megkezdi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karának Régészeti Tanszékén. Másodéves egyetemi hallgatóként került az Alföldi András professzor által vezetett Érem- és Régiségtani Intézetbe. 1939 tavaszán görögországi tanulmányúton vett részt, ahol elsősorban a bizánci kerámiát tanulmányozta. A közelgő háborús események miatt azonban — Görögországban nem maradhatott — hamarosan megváltoztatta kutatási témáját: 1939 második felében kezdte el a pannóniai római kori temetkezések tanulmányozását. Kutatásának első eredményeit 1943-ban publikálta az „Archaeológiai Értesítőben". Időközben — 1941-ben - a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályán megkezdte egyéves gyakornoki munkáját, majd a következő évben a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségéhez került havi díjas tisztviselőnek. 1943 őszén már doktori szigorlatára készült, amikoris katonai szolgálatra hívták be. Részt vett az ojtozi (Erdély, ma: Románia) harcokban. Doktori szigorlatát végül is - betegszabadságát kihasználandó — 1944 végén tette le „summa cum laude" minősítéssel. Ezzel csaknem egyidőben — továbbra is sorköteles katonaként — Jutásra (Veszprém megye) került, a második tiszti tanfolyam elvégzésére. Innen 1945 januárjában századát a már szovjet csapatok által körülzárt Poznanba (Lengyelország) vezénylik. 1945. február 5-én századával együtt Sági is hadifogságba esett. Hadifogolyként egy Leningrád környéki legénységi fogolytáborba került, ahol társaival együtt a szovjetunióbeli táborokra jellemző és közismert, nyomorúságos körülmények között élt és dolgozott. De Sági nemcsak a foglyok szokásos nehéz fizikai munkáját végezte, hanem társai körében népraj-