Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1989 (Veszprém, 1989)

Atamák

\ termékenység, az élet jelképe. A szokás a termékenységvarázsláson túl farsangi lakmározás, búcsú a bőségtől a hosszú böjt előtt. A Szent György hegy tövében megbújó Raposkán is a közelmúltig gyakorolták a szokást. A napot „asszonyok nevenaptya" névvel illették. A mulatozásban részt vevő asszonyokat itt akkor tartották még józannak, ha a mulatság végén a lehető leggyorsabb ritmusban, hibátlanul végigénekelték a következőt: „Az én szoknyám száz ráncú, Száz-száz ráncú, száz ráncú!" S. Lackovits Emőke TUDJA-E, HOGY Mi a valaska? Balta, a kanászok mesterségének „címere", amelyet „ékszerként' a bal karjukon lógatva viseltek. A kanászbalta feje a falusi kovácsok remeke volt. Hengeres, gyakran karcolással, spanyolozással díszített nyelüket maga a kanász faragta. Tűzrevalót aprítottak, vaddisznó, farkas ellen védekeztek vele. Mulatozáskor az asztal szélébe vagy a mestergerendába csapták, míg sor nem került a használatára. A kanásztánc mellett verekedéskor kapott igazi szerepet: a haragost és a tolvajt ,,összevalaskázták". Veszprém vármegye 1791-ben szigorúan elrendelte a kanászbalták elvételét, 1822-ben pedig nyomatékosan eltiltotta. Természetesen eredménytelenül.. . A TAMÁK (Maszkos alakoskodók Szentkirály szabadján) Szentkirályszabadja középkori alapítású, Veszprémtől 10 km-re fekvő község. Lakói eredetüket tekintve két fő csoportra oszthatók: református kisnemesekre, akiket ősi, honfoglaló családoknak tartanak, valamint katolikusokra, akiknek nagy része hajdan cselédként került a faluba. Ez a közösség ma is még gazdag hagyományokat őriz. Néprajzkutatók kimutatták, hogy a népélet bővelkedik játékokban, játékos alkalmakban. A naptári ünnepek jelentős részéhez színjátékszerű szokások egész sora kapcsolódik. Azonban a népi dramatikus játékok munkaalkalmakhoz kötődően is megfigyelhetők. Természetesen csak a közösen