Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1988 (Veszprém, 1988)

A 997. évi veszprémi ütközet és Koppány felnégyelése

tette meg. A harci tapasztalattal és fejlettebb, korszerűbb katonai erőkkel rendelkező vezérek győzelmi esélye nagyobb volt Koppányénál. Kristó Gyula találó összehasonlítással világítja meg a veszprémi ütközetben résztvevő katonai erőket: az 1055. évi augsburgi ütközetben a fejlettebb haditechnikájú német nehézlovasság győzött a magyar könnyűlovas sereggel szemben. Koppány seregének első katonai tevékenységéről így tudósít Szent István nagy legendájának Hartvik püspök által lejegyzett változata: a lázadók „e napokban éppen a Veszprémnek nevezett várost ostromolták" és „ott táboroztak le ugyanis, ahol a fejedelem és az udvar szokott tartózkodni, hogy könnyebben nyíljon út más erősségek elfoglalásához". István hadserege ilyen helyzetben érkezett a nagyfejedelem-asszony központjának a felmentésére és a döntő ütközetre. A forrásmunkák arról tudósítanak, hogy kemény csata dúlt mindkét részről, amely végül is a somogyi vezér bukásával végződött: Koppányi Vencelin ölte meg, seregét pedig leverték. A források azt is feljegyezték, hogy István parancsára a lázadó vezér testét felnégyelték, „ipsum vero Cupan beatus Stephanus in quatuor partes fecit mactari". A levágott testrészeket pedig négy vár kapujára függesztették ki. Ezek közül három az Árpádok törzsi területén fekvő központ: Esztergom, Veszprém és Győr. A negyedik testrészt Erdélybe küldette figyelmeztetésül Gyula és országrésze számára. Az ifjú nagyfejedelem ezzel a tettével politikailag is demonstrálta tekintélyét és hatalmát a többi dukátus ill. fejedelem felett. Koppány felnégyelését a történetírók többször szemére hányták Istvánnak, akit szent uralkodóként tart nyilván a történetírás. Vizsgáljuk meg e kérdést! A somogyi területek ura lázadásával és nyílt támadásával az alábbi főbenjáró vétségeket követte el: 1. A levirátus „jogán" magának akarta megszerezni az özvegy Saroltot, de ezt Sarolt maga ellenezte a legjobban. 2. Magának kívánta megszerezni Géza törzsi területét a nagyfejedelmi hatalommal együtt. 3. Géza fiát, Istvánt nemcsak a hatalomból, hanem az örökség gyakorlásából is ki akarta zárni. 4. A fegyveres támadás az uralkodó elleni lázadásnak minősült, mert Istvánnak Esztergomban történt felövezése karddal már uralkodásra alkalmasságát „szentesítette". 5. Végül, a levirátus gyakorlása a kor felfogása szerint, így a legrégibb források szerzőinek a nézete alapján vérfertőzésnek számított. Györffy György a X. századi volgai bolgárok jogszokásának a gyakorlását látja Koppány felnégyelésében, mert a levirátust paráználkodásnak tekin-