Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1988 (Veszprém, 1988)

A 997. évi veszprémi ütközet és Koppány felnégyelése

tették, amelynek a büntetése a bűnös felnégyelése és testrészeinek kifüggesztése volt. Györffy véleményét elfogadva, — aki szerint e büntetésmód mögött feltételezhetően Sarolt ítélete rejlik —, úgy látjuk, hogy más oldalról is meg kell közelíteni e probléma feloldását, illetve az ítélet magyarázatát. A felnégyelést Nyugaton is alkalmazták, elsősorban uralkodók elleni vétségeknél már a Merovingok korában. F. Merzbacher szerint ezt a büntetést az alemannok árulókon hajtották végre szekercével. Két változata is közismert volt, az egyiket élő elítélten, a másikat a lefejezett vétkes holttestén hajtották végre. Kimondottan kegyetlen módja volt, amikor az elítélt végtagjait négy ló farkához kötötték és így tépették szét a testet négy részre. Az utóbbit még az újkorban is alkalmazták Nyugat-Európában, így Franciaországban 1589-ben király gyilkossal, 1757-ben pedig király elleni merénylővel szemben. A felnégyelés nyugati gyakorlata alapján számításba kell venni, hogy a bajor Vencelin, a Koppányi megölő vezér és a két sváb vezér, Hont és Paznan is közreműködtek az ítélet meghozatalában és előkészítésében, s talán nem tévedünk, ha szerepüket nem helyezzük háttérbe, hiszen Vencelinnek mint győztes vezérnek bizonyos előjogai lehettek. A négy jelentős, ebből három távoli vár kapujára történt kifüggesztés elrendeléséből arra következtethetünk, hogy a felnégyelés szekercével történhetett, nem pedig lovakkal. Az ütközet helyének meghatározása hiábavaló kísérlet lenne, ugyanis semmiféle adattal nem rendelkezünk, amiből a legcsekélyebb — de megbízható — következtetést vonhatnánk le. Azok a fiktív vélemények, amelyek a csata helyét igyekeztek lokalizálni, nem egyebek alaptalan feltevéseknél. A 933. évi merseburgi és a 955. évi augsburgi csaták helyei azt igazolják, hogy ezek a lovasütközetek aránylag nagy területen zajlottak le, ezért helytelen lenne bármelyik településhez kötni. Veszprém környékének a geomorfológiája csupán azt valószínűsíti, hogy Veszprém és Várpalota közötti területen, a Bakony szélétől délre zajlott le a sorsfordulót jelentő ütközet, amellyel lehetővé vált a keresztény királyság intézményének megalapítása, a Kárpát-medencében élő törzsek magyar államának a megalapítása és Szent István négy évtizedes uralkodása alatt a királyságot megszilárdíthatta. Befejezésül szeretném egy érdekes párhuzamra felhívni a figyelmet. István a csata előtt fogadalmat tett, ha megnyeri a csatát, akkor Szent Márton tiszteletére monostort alapít. Ez meg is történt. A hagiográfiában Márton püspök a segítő szentek egyike. A csata után röviddel Gizella királyné bazilikát emeltet Veszprémben Szent Mihály arkangyal tiszteletére. Véleményem szerint e patrocinium mögött István és Koppány harcának szimbolikus megörökítése rejtőzik. Ahogyan az égi seregek vezére Szent Mihály arkangyal legyőzte a lázadó angyalok seregét, élén Luciferrel, ugyanúgy aratott győzelmet István, a keresztény seregek nagyfejedelme az egykor