Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1988 (Veszprém, 1988)
A 997. évi veszprémi ütközet és Koppány felnégyelése
A Dunától északra fekvő dukátus központja Nyitra, amely a mindenkori Árpád-házi uralkodó elsőszülöttének, az időben az éppen felserdült Vajknak, megkeresztelése után Istvánnak a székhelye. A nyugati keresztény országokban a trónutódlást a primogenitura, az elsőszülöttség biztosítja; ezzel szemben a keleti népeknél, így a pogány magyarságnál is a szeniorátus és a levirátus intézménye volt sokáig érvényben. A formailag ugyan megkeresztelt, de életvitelében pogány szokásokat gyakorló Koppány az ősi jogszokás durva megsértésének tekintette, hogy az elhunyt Géza akaratából — keresztény jogszokás szerint — az uralkodásra még alkalmatlan ifjú István lett az utód. Koppány ezért a szeniorátus, az idősebb nagybáty jogán érvényesíteni akarta a levirátus intézményét: megszerezni magának az özvegy Saroltot, átvenni a nagyfejedelmi hatalmat a központi törzsi területtel együtt és eltávolítani az útból Istvánt. Ennek megvalósítására indította el könnyű lovasságból álló és híveiből toborzott seregét Sarolt székhelye, Veszprém ellen. A lázadó vezér csapatai — minden valószínűség szerint — Somogy felől a Balaton keleti végét megkerülve érkeztek meg Veszprém ostromához. A somogyi dukátus területén folyó lázadás hírére Istvánnak azonnal meg kellett tennie az előkészületeket a védelemre, tisztában volt vele, hogy sorsdöntő összecsapásra kerül sor. Az ősgeszták megőrződött részletei és a Szent Istvánról feljegyzett legendák alapján jól rekonstruálható ez a történelmi esemény. István a nyitrai dukátus hercege volt apja életében, és udvarában élt bajor kísérettel a még gyermekleány hitvese, Gizella, akit Géza halála után már a nagyfejedelemasszony méltóság illetett, de ugyanezt a címet használta az özveggyé lett Sarolt is. Koppány a saját igényét még szubjektív felfogásával is motiválta, ugyanis, mint tekintélyes dux, a mindössze 18 éves Istvánt alkalmatlannak tartotta az uralkodásra és képtelennek arra, hogy apai örökségét megvédje. Itt tévedett, mert nem számolt a Géza udvarában élő német katonai erőkkel és tapasztalt vezéreikkel, akik Gizella kíséretében és az ő védelmére érkeztek az országba, illetve Géza fogadta fel őket. István első teendője volt, hogy a kor szokásának megfelelően szakrálisán demonstrálja idoneitását, alkalmasságát az uralkodásra, és ez a kard ceremoniális felövezésével járt Esztergomnál a Garam folyó mellett. A fejedelemmé avatás szertartása az ország főembereinek és híveinek, továbbá a Géza által szervezett oroszvarég testőrség, valamint a törzsi könnyűlovas sereg jelenlétében történt. Jelen volt ennél Gizella bajor testőrsége és a német nehézlovasság is, amellyel együtt tekintélyes katonai erő állt István rendelkezésére. A fiatal uralkodó bölcsességére utal az a megfontolt fejedelmi döntés, hogy nem saját maga, a még kevés tapasztalattal rendelkező vezető vállalta a sereg vezéri tisztét, hanem a hiteles források szerint az egyesített sereg vezérévé a bajor, wasserburgi Vencelint, a testőrség vezetőivé pedig a sváb Hontot és Paznant (Pázmányt)
