K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2008/10. (Veszprém, 2008)

TORBÁGYI MELINDA: A balácai római villagazdaság érmei

A Iulius-Claudius dinasztia korának kopott bronzpénzei ( 1,5 %) korábbiak, mint a villa terra sigilláták alapján keltezhető

3 legkorábbi, Flavius-kori fázisa. Ez a látszólagos ellentmondás abból adódik, hogy az érmék készítési ideje és egy adott helyre kerülésük, ott történt elvesztésük között hosszabb idő is eltelhet. Az utóbbi évtizedek numizmatikai kutatásai már egyértelműen igazolták, hogy a korai császárkorban, főként a Iulius-Claudius dinasztia idején a bronzérmek, váltópénzek forgalmi ideje is meglehetősen hosszú volt tekintettel az aprópénz hiányra. A korszak pénzeinek későbbi ellenjegyzése is erre utal. A Carnuntum-i éremanyag megoszlása - amelynek kitűnő feldolgozása a közelmúltban jelent meg - világosan árulkodik arról, hogy Vespasianus korában a császár saját bronzveretei messze alulmaradnak az ezüstökhöz képest, tehát nyilván nem volt elég nagymérvű aprópénz kibocsátás. Ez pedig kellőképpen indokolhatja a korábbi bronzok használatát.

4 Egy pénz verési ideje, illetve intenzív forgalma között egy adott területen eltelt időre nagyon jó adatokat nyújt Sarmizegethusa példája, mivel esetében pontosan tudjuk, hogy a római várost 106-ban alapították egy korábban lakatlan helyen. Ezért ide nyilván csak olyan pénzek kerülhettek, amelyek a város alapításakor forgalomban voltak. Várakozásunk ellenére a település pénzforgalma nemcsak, hogy nem Traianussal kezdődik, de még a pénzennyiség felfutása is Nerva kori, vagyis mintegy 10 évvel korábbi pénzek jellemzőek a telep indulása idején.

5 Ennek alapján Baláca esetében sem zárható ki, hogy a korábbi pénzek már a Flavius-kori pénzforgalom részeként kerültek a villa gazdaság területére. Egyébként ezeknek a korai pénzeknek a használtsági foka - erősen kopottak - is több évtizedes forgalomra utal. A villa éremanyagában a Severus kort megelőzően két subaeratus dénárt (bélelt, belül réz, kívül ezüst) leszámítva csak nem nemesfém veretek vannak. Kétségtelen, hogy az I-II. századi települések pénzforgalmában általában a bronzok dominálnak, mégis feltűnő, hogy ennyire nincs nemesfém egy vitathatatlanul gazdag tulajdonos birtokán. Itt azonban rögtön érdemes Richard Reece egyik megjegyzésére gondolni, aki felhívta a mindenkori régészek figyelmét arra, hogy távolról sem mindegy, hogy a pénzek milyen közegben kerülnek elvesztésre.

6 A Fishbourne-i római palota mozaikpadlós épületéből fennállásának 125 éve alatt 31 érem került elő, míg az előtte ott kb. 30 évig létező fakonstrukciós építményből, amely ellátó bázisként szolgált, 122.

7 Egy villa lakói, mint jelen esetben is, bizonyára jobban számon tartották készpénzüket, és nem szórták számolatlanul. Minél értékesebb volt, annál jobban vigyáztak rá. Nem véletlen, hogy egy villa pénzanyaga általában nem tartalmaz nemesfém pénzeket függetlenül a nagyságától, illetve tulajdonosaik vagyoni helyzetétől. A két jól feltárt villa Alsó-Rajk, Kastélydomb és Zalabaksa is jól példázzák ezt, mivel 14, illetve 11 db érem került elő belőlük, és mind bronz, illetve rézpénz.

8 Ugyanez a helyzet a Rómától nem túl távol eső San Potito-i villa esetében is.

9 Az I. századi éremanyagban egyértelműen az as dominál, ami egyébként általános jelenség mindenfelé.

10 Traianus uralkodásának második felétől viszont előtérbe kerülnek a sestertiusdk és dupondiusok. Ali. század első fele Pannónia első nagy virágkora, ami az egész provinciában érzékelhető a pénzforgalom alakulásában is.

11 A villa pénzeinek nem csak a darabszáma nő meg, hanem a sestertiusban kifejezett értéke is.