K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2005/9. (Veszprém, 2005)

KIRCHHOF ANITA: Újabb adatok a balácai ún. vörös-fekete szoba rekonstrukciójához

mokból építkező, a másik hosszú, kerek tányérú virággal kitöltött kandeláber. Mindkét típusra az aprólékos kidolgozás és a maximális térkitöltés a jellemző. A töredékek alapján az egészen bizonyos, hogy több kerek és több virágmintás - csak kiegészítő motívumában vagy színhasználatában eltérő - kandelábert alkalmaztak a fal összefüggő vörös felületének tagolására. A főzónát felülről egy egyszerű kivitelezésű, homorú, domború és szögletes lécekből alkotott stukkópárkánnyal zárták le. A stukkópárkány feletti felső zónára vonatkozó információnk kevés, csupán egy vörös vízszintes csík meglétére következtethetünk. A falfestmény fő zónáit és mezőit a festést megelőzően pontosan kimérték. A nedves vakolatot egységes rózsaszínű festékkel fedték, ill. készítették elő, majd a kimérést követően, az egyes mezőket sötétvörös vagy fekete színnel látták el. A sötétvörös árnyalatot két festékréteg egymás feletti alkalmazásával érték el. A festett mezőket ezt követően besimították és fényesre polírozták. A lábazatot és a kandelábereket díszítő ábrázolások és ornamentikák már a lesimított száraz felületre kerültek, miután a különböző alapszínű mezők keretét sárga csíkkal jelölték. A kandelábereket a szemmagasság és a tengely meghatározása után körző segítségével és szabadkézzel festették meg. Az utolsó munkafolyamatot a főmezőt és a lábazatot keretelő zöld sáv kifestésé jelentette. A falfestmény vakolatán felfedezhető repedésnyomok az épület használata során bekövetkező megsüllyedéssel és a vakolat kiszáradásával hozhatók összefüggésbe. A falfestményt az analógiák és az ásatási megfigyelések alapján a Kr. u. I. század második felére - II. század elejére lehet keltezni. A falkép feltehetőleg a XIII. számmal jelölt épület egyik helyiségét díszítette. A Római Birodalom területén széles körben elterjedt vörös-fekete színhasználat és az alkalmazott motívumkincs mintakönyv használatára utal. Zusammenfassung Von den in Baláca freigelegten Wandmalereien ist die nach ihren charakteristischen Farben als „rot-schwarz" genannte Wandgemälde hinsichtlich ihre Ausführung die einfachste und kann nach ihrer Bemessung und ihren Verhältnissen als die kleinste gehalten werden. Die Wandgemälde folgt mit seinem Stil das in den Nord- und Westprovinzen in der zweiten Hälfte des 1. Jahrhunderts - am Anfang des 2. Jahrhunderts weit verbreitete, aus roten und schwarzen Feldern gebildete Schema. Die Wandfläche wurde mit der gewöhnlichen horizontalen Gliederung auf drei Zonen geteilt. Anhand der bisherigen Forschungen wurde nur die Hauptzone vertikal aufgeteilt, indem man eine günstige Gesamtwirkung wegen der verschiedenen Farben, bzw. der Variation der reich dekorierten Flächen erreichte und damit der Rhythmus der Wandgemälde erschaffte. Die in den 1950er Jahren angefertigte und mit dem Namen von E. Thomas verbundene Rekonstruktion benötigt hinsichtlich ihrer Verhältnisse und ihrer Dekormotive eine Revision. Die neue Rekonstruktion der noch unter Zusammenstellung stehenden Wandgemälde ist nicht endgültig, lediglich nur ein Vorschlag, der in derzeitiger Phase der