K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2005/9. (Veszprém, 2005)

KIRCHHOF ANITA: Újabb adatok a balácai ún. vörös-fekete szoba rekonstrukciójához

netet láthatunk. A kócsagokat és kandelábereket ábrázoló falfestmények nagy népszerű­ségnek örvendtek a Kr. u. I. század végén-II. század elején a nyugati provinciákban. 93 A falfestményünk számos díszítőelemét külön-külön megtaláljuk a campaniai falfestmé­nyeken, már a III. 94 és azt követő IV. Pompeii stílusban egyaránt, 95 azonban együtt, egy egységet alkotva csak az északi, nyugati és Duna-menti provinciák falfestményein fi­gyelhetők meg. 96 Vörös és fekete mezők váltakoznak Mercin-et-Vaux (Aisne), 97 Astorga (Hispánia) falfestményein. 98 Hasonló kivitelezésű, Kr. u. I-II. század fordulójára kelte­zett falfestménytöredékek kerültek elő az oberwichtracki 99 és winkeli 100 villákból. Az ugyanilyen stílusjegyeket viselő trieri 101 falfestményt a Kr. u. I. század harmadik negye­dére keltezték és Kr. u. 50-re a Cambodunumból származó vörös-fekete alapszínű töre­dékeket. 102 Ezeken kívül Kölnből, 103 Elstből, Bonnból, Xantenből 104 ismerünk hasonló felosztású és színvilágú falfestményeket. Vízparti jelenetekkel díszített, szintén vörös, nagyobb panelekkel és fekete kandeláberekkel váltakozó Kr. u. I. század második felére keltezett falfestmény látott napvilágot Avenches-ben. 105 A virunumi, madarakkal díszí­tett lábazatot a II. század közepére, második felére helyezik. 106 Hasonló kivitelezésű ma­dárábrázolásokat ismerünk még a viennei nymphaeum lábazatáról. 107 Pannónia területéről Aquincumból, 10 * BrigetiobóV 09 és Poeíovioből u0 idézhetünk ha­sonló vörös-fekete töredéket ill. sást és viziszárnyasokat. A keleti provinciákból egyedül Epheososból ismerünk hasonló kivitelezésű vörös panelt. 111 A régészeti adatok, a festés stílusa és az analógiák alapján az ún. vörös-fekete szoba falfestménye a Kr. u. I. század végére - a II. század elejére keltezhető. Összefoglalás A Balácán feltárt korai falfestmények közül a domináns színei után vörös-feketének nevezett falfestmény, kivitelezését tekintve a legegyszerűbb, méretezésében és arányai­ban is az átlagostól kisebbnek mondható. A falfestmény stílusában az északi és nyugati provinciákban a Kr. u. I. század második felében - II. század elején széleskörűen elter­jedt vörös és fekete mezőkből alkotott falfestészeti sémát követi. A falfelületet a meg­szokott horizontális tagolással osztották három zónára. Az eddigi kutatások alapján csak a főzónát osztották fel vertikálisan, amelyben az eltérő színek ill. az egyszínű és gazda­gon díszítet felületek váltakozása révén kedvező összhatást értek el és ezzel megterem­tették a falfestmény ritmusát. Az 1950-es években elkészített, Thomas E. nevéhez fűződő rekonstrukció arányait és díszítőmotívumait tekintve felülvizsgálatra szorul. A még összeállítás alatt álló falfest­mény, új rekonstrukciója nem végleges, csupán egy javaslat, amelyet a munka jelenlegi fázisában vázolni lehet. A falfestmény alsó, lábazati zónájában fekete alapon vízparti jelenetet zöld színű sásokkal és színes tollú vízimadarakkal váltakozva örökítettek meg. A főzónában a falfelület zártságát és áthatolhatatlanságát egyszínű vörös felülettel érzé­keltették, amelyet karcsú, a lábazattal harmonizáló színű, fekete alapú kandeláberekkel szakítottak meg. A töredékek alapján két eltérő, de kivitelezésében hasonló, ehhez a fal­festményhez tartozó kandeláberdíszítés különböztethető meg. Az egyik kerek motívu-

Next

/
Thumbnails
Contents