K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2005/9. (Veszprém, 2005)
KIRCHHOF ANITA: Újabb adatok a balácai ún. vörös-fekete szoba rekonstrukciójához
netet láthatunk. A kócsagokat és kandelábereket ábrázoló falfestmények nagy népszerűségnek örvendtek a Kr. u. I. század végén-II. század elején a nyugati provinciákban. 93 A falfestményünk számos díszítőelemét külön-külön megtaláljuk a campaniai falfestményeken, már a III. 94 és azt követő IV. Pompeii stílusban egyaránt, 95 azonban együtt, egy egységet alkotva csak az északi, nyugati és Duna-menti provinciák falfestményein figyelhetők meg. 96 Vörös és fekete mezők váltakoznak Mercin-et-Vaux (Aisne), 97 Astorga (Hispánia) falfestményein. 98 Hasonló kivitelezésű, Kr. u. I-II. század fordulójára keltezett falfestménytöredékek kerültek elő az oberwichtracki 99 és winkeli 100 villákból. Az ugyanilyen stílusjegyeket viselő trieri 101 falfestményt a Kr. u. I. század harmadik negyedére keltezték és Kr. u. 50-re a Cambodunumból származó vörös-fekete alapszínű töredékeket. 102 Ezeken kívül Kölnből, 103 Elstből, Bonnból, Xantenből 104 ismerünk hasonló felosztású és színvilágú falfestményeket. Vízparti jelenetekkel díszített, szintén vörös, nagyobb panelekkel és fekete kandeláberekkel váltakozó Kr. u. I. század második felére keltezett falfestmény látott napvilágot Avenches-ben. 105 A virunumi, madarakkal díszített lábazatot a II. század közepére, második felére helyezik. 106 Hasonló kivitelezésű madárábrázolásokat ismerünk még a viennei nymphaeum lábazatáról. 107 Pannónia területéről Aquincumból, 10 * BrigetiobóV 09 és Poeíovioből u0 idézhetünk hasonló vörös-fekete töredéket ill. sást és viziszárnyasokat. A keleti provinciákból egyedül Epheososból ismerünk hasonló kivitelezésű vörös panelt. 111 A régészeti adatok, a festés stílusa és az analógiák alapján az ún. vörös-fekete szoba falfestménye a Kr. u. I. század végére - a II. század elejére keltezhető. Összefoglalás A Balácán feltárt korai falfestmények közül a domináns színei után vörös-feketének nevezett falfestmény, kivitelezését tekintve a legegyszerűbb, méretezésében és arányaiban is az átlagostól kisebbnek mondható. A falfestmény stílusában az északi és nyugati provinciákban a Kr. u. I. század második felében - II. század elején széleskörűen elterjedt vörös és fekete mezőkből alkotott falfestészeti sémát követi. A falfelületet a megszokott horizontális tagolással osztották három zónára. Az eddigi kutatások alapján csak a főzónát osztották fel vertikálisan, amelyben az eltérő színek ill. az egyszínű és gazdagon díszítet felületek váltakozása révén kedvező összhatást értek el és ezzel megteremtették a falfestmény ritmusát. Az 1950-es években elkészített, Thomas E. nevéhez fűződő rekonstrukció arányait és díszítőmotívumait tekintve felülvizsgálatra szorul. A még összeállítás alatt álló falfestmény, új rekonstrukciója nem végleges, csupán egy javaslat, amelyet a munka jelenlegi fázisában vázolni lehet. A falfestmény alsó, lábazati zónájában fekete alapon vízparti jelenetet zöld színű sásokkal és színes tollú vízimadarakkal váltakozva örökítettek meg. A főzónában a falfelület zártságát és áthatolhatatlanságát egyszínű vörös felülettel érzékeltették, amelyet karcsú, a lábazattal harmonizáló színű, fekete alapú kandeláberekkel szakítottak meg. A töredékek alapján két eltérő, de kivitelezésében hasonló, ehhez a falfestményhez tartozó kandeláberdíszítés különböztethető meg. Az egyik kerek motívu-
