K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2005/9. (Veszprém, 2005)

FATSAR KRISTÓF: Geofizikai mérésekkel a balácai villagazdaság kertjeinek nyomában

bemérésével olyan referenciajeleket kaphatunk, amelyeknek tudjuk a jelentését, és ezek segítségével más adatokat is értelmezhetünk. A második mérési szelvényt az I. számmal jelzett főépülettől nyugatra vettük fel (4. ábra). Itt a villagazdaság határoló falának belső oldalához épületek illeszkedtek. Méréseink jól feltárták az épületek több részletét, olyanokat is, amelyeket a növényzet elváltozása korábban nem mutatott meg. A mérési szelvény nyugati oldalán az épület hosszanti falai, valamint a déli oldalon egy azokat összekötő, merőleges fal láthatóak a legjobban. A keleti és nyugati, méteres szélességű falak között egy további hosszanti fal is megfigyelhető, amelynek gyengébb jelét feltehetően annak keskenyebb volta okozza. A villagazdaság külső falának középrészéhez valamilyen erősebb, pillérszerü objektum csatlakozik az épület belseje felé. Ezzel szemben, az épület keleti falának belső oldalához egy gyengébb anomáliát okozó, íves alaprajzú falszakasz illeszkedik. Az épülethez egyetlen helyen kapcsolódik valamilyen külső épületrész, ez a keleti fal északi sarkánál látható, és valamilyen téglány alaprajzú előteret sejthetünk benne. Kerttörténeti szempontból érdekesebb a felmérési terület nagyobbik, keleti része, ahol a mérések határozott ellenálláskülönbségeket mutattak a talajban. Úgy tűnik, mintha az előbb elemzett épületre rézsút futó vonalakat látnánk, amelyek határozatlanul bár, de rasztert alkotnak. Quincunxban elrendezett gyümölcsöst, illetve annak ültetőgödreit sejthetnénk a vonalakban és a szinte vonalakká rendeződő foltokban, de ezek olyannyira szabálytalanok, hogy ez a következtetés túlzottan merésznek tűnik, és ezért a magyarázatot további mérésekre vagy ásatásokra kell hagynunk. A harmadik felmérési szelvényt a villagazdaság északnyugati részén, a határoló falak mentén, és éppen a VIII. számú épület helyén vettük fel (5. ábra). A 20 x 40 méteres területet az előző két adatfelvétellel szemben nem fél-, hanem egyméteres pontsűrűséggel mértük. Azért tettünk így, mert arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire hasonlítható ez a mérési pontosság a félméteres sűrűséggel felvetthez. Azt reméltük, hogy mivel mindkét esetben a - feltételezésünk szerint azonos kialakítású - határoló falakat mértük, az eljárásbeli különbség dacára a pontatlanabb adatok is értelmezhetőek lesznek. Ebben természetesen nem kellett csalódnunk, de a korábbi, pontosabb mérés nélkül ez aligha lett volna lehetséges. A területet úgy vettük fel, hogy a mérési irányok hegyesszöget zártak be a falakkal, és így azok szinte a lehető legkevesebb anomáliát mutatták. Jól megfigyelhető, hogy ahol a műszer pontosan a fal felett állt, ott határozott eredményt kaptunk, így tehát a lépcsőszerű alakzatban megjelenő fal erősen észlelhető pontjainak összekötése adta ki annak vonalát. Az adatok elemzése során arra derült fény, hogy a falhoz egy egymás mögötti két helyiségből álló épület csatlakozik, amely előtt egy kisebb, egyhelyiséges és feltehetően négyzet alaprajzú másik épület áll. A két épület esetleg egymáshoz is kapcsolódhatott. Valószínűleg korábban egy másik, a kerítőfallal hegyesszöget bezáró fal is létezett, és feltehetően ennek egyes szakaszait találtuk meg, mivel azok vonalai nem illeszkednek a többi faléhoz. A terület többi részéről nem tudunk többet mondani, mivel az egyméteres rácssűrűség nem tette lehetővé az adatok további értelmezését.