K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2005/9. (Veszprém, 2005)

FATSAR KRISTÓF: Geofizikai mérésekkel a balácai villagazdaság kertjeinek nyomában

sítését és legfőképpen pontosítását, amelyek során újabb, felszín alatti falak jelenlétére mutattak rá. Saját méréseinket 2002. szeptember 28-án és 29-én végeztük.

18 Az adatokat a régészeti célú talajellenállás-mérés legelterjedtebb eszközével, az angol Geoscan Research RM 15 típusú műszerével vettük fel. A mérés során egymástól fél- és egy méteres távolságra elhelyezett elektródákat szúrtunk a talajba, az ikerelektródos elrendezés módszerével (twin probe survey). így két rétegben vehettünk fel adatokat, az elektródatávolságoknak megfelelően fél- és egyméteres mélységben. Az idő korlátozott volta miatt csak szondázó kutatásról lehetett szó három olyan területrészen, ahol a mérés eredménnyel kecsegtetett (1. ábra). A felmért területek hasonlóságai és különbözőségei a következőkben foglalhatók össze. Mindhárom felmérési szelvény két négyzetből állt, a négyzetek élhosszúsága az egyes számúnál tíz méteres, míg a másik kettőnél húsz méteres volt. Amíg azonban az első két felmérési területen a mérési pontokat félméterenként vettük fel, a harmadik területen csak méteres sűrűségben. Az egyes számú szelvényt a főépülettől északra, az I. és II. számú épületek közötti zárt udvaron tűztük ki. A terület kijelölésére az indított bennünket, hogy az északról és nyugatról falakkal határolt, épületek közé szorított, intim jellegű udvar egy díszkert kialakításának természetes helyszíne lehetett. Mivel újkori sétautak és kutatóárkok szabtak gátat a mérés kiterjesztésének, egy mindössze 10 x 20 méteres felmérési szelvényt mértünk fel. Ez a méréssorozat nem várt, még az ásatások vezetőjét is meghökkentő eredményt hozott. A korábbi rekonstrukciós elképzelések nem foglaltak állást az udvar kialakításának módjáról, ezért azt szabadon hagyták (2. ábra), sőt az is elképzelhető, hogy a kopárnak ábrázolt területet valóban ilyen üresnek gondolták el. Ezzel szemben az udvar közepe táján, a főépület falára merőleges észak-déli irányban a talaj egy falszakaszt rejt (3. ábra). Hogy ez az alapozás milyen jellegű építményt hordott, nem tudjuk, de lehetséges, hogy kerti tartózkodásra vagy növények felfuttatásra alkalmas objektum lehetett. Az egy méteres mélységben felvett adatokon jól látható, hogy a fal egy méter körüli szélessége szabályos időközönként, mintegy 3,5 méterenként pillérszerűen kiszélesedik. Ezekből a pontokból a falra merőlegesen, nyugati irányban is indulnak enyhébb jelet adó vonalak, amelyek a villaépülethez legközelebb eső, déli oldalon figyelhetők meg a legjobban. Ezek természetéről végképp nem tudunk számot adni, a részletesebb értelmezésre az ásatás hivatott. A felmérési területen látható többi anomália a felszín legújabb kori alakításából, egy rendkívül nagy kiterjedésű hangyaboly és egy fa jelenlétéből adódik, tehát nem lehet belőlük következtetéseket levonni. A második és harmadik felmérési szelvény egyaránt 20 x 40 méteres volt, és habár szabadon tovább bővíthetőek lettek volna, egyelőre csak a műszer tesztelését kívántuk elvégezni olyan helyszíneken, ahol az adatok értelmezése aránylag egyértelműnek tűnt. Nem véletlenül vettük fel tehát a másik két felmérési szelvényt a villagazdaságot határoló falak mentén. Egy korábbi, aszályos esztendőben a kiszáradó növényzet megmutatta, hogy hol rejtőznek falak a felszín alatt.

19 Az ezek alapján felvett helyszínrajzot felhasználva arra törekedtünk, hogy méréseink a falak vonalát is magukban foglalják. Ezek