K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2004/8. (Veszprém, 2004)
GABLER DÉNES: A balacai II. épület sigillatái
mások Kr. u. 210 és 240 közötti időszakra tették. Kapcsolatba hozták továbbá Julius II és Julianus tevékenységével is, akiket a rheinzaberni Lucanus műhellyel egyfajta gyártóközösségi kapcsolat fűzött össze. (Másként értékeli a pecsétlőkészletben mutatkozó azonosságokat A. Mees 69 ). A késői keltezés hívei Kr. u. 230 körüli időre tették a műhely kezdetét 70 , ami már önmagában is nehézségekbe ütközik, mivel néhány évvel később, de legkésőbb a III. század 40-es éveinek elején a schwabeggi műhely is alemann betörések áldozatául eshetett, amely Raetia fővárosának Augusta Vindelicumnak közvetlen környékét érinthette 71 . A schwabeggi gyártmányokat - miután számuk az egész exportterületen is csekély nehéz leletegyüttesek alapján keltezni. A Schwabmünchen közelében lévő wehringeni temetőt - amelynek sírmellékletei között a schwabeggi sigillata megtalálható 72 - csak tág időrendi határok között lehet meghatározni: általában a III. század első felére tehetők a bennünket közelebbről érdeklő síregyüttesek. A schwabeggi műhelyben készült tálak egyike az Epfach melletti Reichlich-Mühlau temető 5. sírjában került elő: a síregyüttesben Julius I, Atto és Primitivus I rheinzaberni, Casurius lubiei sigillatái voltak. Ujabban azonban kétségek merültek fel, hogy valóban egy síregyütteshez tartozott-e az a 8 sigillata tál, amelyet N. Walke 1964-ben így publikált 73 , de amelyek még a 30-as évek ásatásai során kerültek elő 74 . Több schwabeggi sigillata tűnt fel Regensburg környékén, közülük azonban csak a mangoldingi 12. sír keltezhető egy fekete firniszes rajnai áru alapján. 75 A straubingi példány keltezéséhez csak terminus ante quem adat áll rendelkezésünkre, minthogy Sorviodurum pusztulását Kr. u. 230/240 tájára keltezik 76 . Fenti adatok azt mutatják, hogy a fazekastelepen kívül, az exportterületen felbukkanó darabok keltezésére csak kevés megfigyelés áll rendelkezésünkre, lényeges új eredmény a közeljövőben sem várható. A schwabeggi manufaktúra anyagát monografikusán feldolgozó R. Sölch - számba véve valamennyi eddig ismert adatot - nem tud jobb módszert felmutatni, mint az egyébként is bizonytalanul meghatározott rheinzaberni manufaktúra officináinak keltezésével való megfeleltetést, azaz a fazekastelep keltezése Lucanus és Helenius rheinzaberni műhelyeinek időrendjétől függ. A balacai példány Lucanus officinájában készült: azonosítása egy schwabeggi formatálba pecsételt névbélyegnek köszönhető 77 . Lucanus neve több dombordíszes edény peremén továbbá díszítetlen edényeken is feltűnik. Ez a fazekas tehát mind az egyszerű tányértípusok mind a reliefdíszű edények kiformázásában részt vett. Korábban F. Kiechle fogalmazta meg azt a feltevést, hogy a kerámiaműhelyekben a fazekasok a tulajdonos nevét pecsételték a formatálba 78 . Ez a nagy manufaktúrákban nyilván igy volt: Schwabmünchen II azonban ellenkező példát szolgáltat, éppen Lucanus és a vele együttműködő Severus bélyegeivel 79 . Utóbbinak perembélyege a balacai II. épületben is megtalálható. Lucanus tehát műhelyvezető lehetett, aki formatálakat készített, és Severusszal együtt formázta ki a dombordíszes edényeket. Mindketten gyártottak díszítetlen edényeket is. Schwabmünchenben a mi edényünket jelző SIIVIIRVS mellett egy másik Severus is működött, akinek pecsétlőkészlete teljesen eltér a Lucanus műhelyben dolgozó fazekasétól, a kettő között semmilyen kapcsolat sem fedezhető fel 80 . (Ez a név a Severus korban amúgy is gyakori.) Magának a bélyegnek írásmódja is különbözik a másik
