K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)
RITOÓK ÁGNES: Középkori leletegyüttes a balácai római kori villa III. épületének területén
összevetése alapján kemence tapasztásában talált töredékek mindenesetre valamivel fiatalabbak lehetnek, mint a gödör leletei. A kemence tapasztásában és a hulladékgödörben a leletanyag abszolút keltezését „megkönnyítő" tárgy nem volt. Rhé Gy. naplójában a III. épület kutatása során talált leletek között ugyan megemlít „1 drb rézpénz[t] III. Béla, IV István, mint társkirályok", ennek pontos lelőhelye azonban nem ismert 12 . A tapasztásban és a gödörben talált cserepek nagyobb része technikai és formai egyezést mutat Fájsz templom körüli temetőjének délkeleti részén feltárt telepobjektumok leletanyagával. Ezeket magam - mintegy két évtizeddel ezelőtt - a formák és a készítésmód, valamint az Árpád-kori temetkezésekhez való viszonyuk alapján a XIII. századra kelteztem 13 . Kérdés, hogy e gazdagabb leletegyüttest és a dunántúli kerámia kutatás újabb eredményeit figyelembe véve helytálló-e vagy pontosítható-e ez a keltezés? Készítéstechnika Az edények „nehéz" korongon, de nem gyorskorongon készültek. A kész darabokat leemelték az alátétdeszkáról. A gyorskorong használatának elterjedését XIV század második felére-végére szokás keltezni 14 , de széleskörű alkalmazása a XV századra tehető 15 . A kemence tapasztásában és a gödörben talált kerámia így a XIV századnál később nem készülhetett. Peremtípusok A gödörben talált peremtöredékek hat formaváltozata közül a legrégiesebbnek a tagolatlan darab tűnik. Élesre húzott felső széle miatt azonban nem sorolható a Fajszról eddig ismert kora Árpád-kori (X-XII. századi) kerámiával 16 egy csoportba. A bordás díszű peremtöredék (V/3.) két edénytítushoz is tartozhatott. A kisalföldi cseréppalackok egyik késő Árpád-kori - XIV. századi csoportjának hasonló peremkiképzése van. 17 A fajszi darab felületének koromfoltja azonban arra utal, hogy az edényt nemcsak folyadék tárolására, hanem főzésre is használták. így inkább a késő Árpádkori "bordás nyakú" edények csoportjába sorolható. A kora Árpád-kori bordás nyakú edényekkel csak megnevezésében azonos edényfajtának csupán néhány töredéke ismert dunántúli lelőhelyekről: legutóbb két hasonló megformálású, ám nagyobb száj átmérőjű edényhez tartozó peremtöredéket találtak a Váralja-várfői vár feltárása során, XIII. század második feléből származó leletekkel együtt. 18 A gödörbetöltés további négy peremtöredéke legkorábban a XIII. században formált fazekakhoz tartozott. Közülük a magasra húzott, kettősen tagolt a gödör és a kemence tapasztásának „közös" peremtípusa. A fajszi kettősen tagolt peremektől ugyan anyagukban különböző, ám megformálásukban, méreteikben és díszítésűben egyező darabok legutóbb Kajárpéc-Pokolfadombon kerültek napvilágra a XII-XIII. század fordulóján vert, átfúrt ezüstpénzzel keltezett 88/3. objektum fölötti humuszrétegből 19 . E fazekakat az ásató több hasonló darabbal együtt XIV századi készítésűnek tartja 20 . A peremformák alapján - a fentiekből következően - az edények készítési idejének alsó határa a XIII. század második fele - a lehetséges legkésőbbi időpont pedig a XIV század.
