K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)
RITOÓK ÁGNES: Középkori leletegyüttes a balácai római kori villa III. épületének területén
Díszítés A fennmaradt töredékekből úgy tűnik, hogy - amennyiben alkalmaztak díszítést - az az egész edényfelületet borította. A kemence tapasztásában és a gödör betöltésében talált cserepeken négyfajta díszítés fordul elő: a szélesebb közökkel bekarcolt egyenes vonal, az egyszerű hullámvonal, a fogaskerék- és az ún. „kétsoros" minta. Leletegyüttesünkben a „csigavonalas" és hullámvonalas töredékek elenyésző számban fordulnak elő (utóbbiak kizárólag a gödör betöltéséből). Mivel illeszkedő peremtöredék nem tartozik hozzájuk, önmagukban a szokványos „Árpád-kori" meghatározásnál szűkebb időhatárok közé nem szoríthatók. A nehéz korong használata miatt azonban valószínűleg legkorábban a XIII. században készülhettek. A cserepek elsöprő többségén fogaskerékminta van. Ez a díszítés jellemzi Veszprém és az egykor Zala megyéhez tartozó Balaton-felvidék középkori kerámiáját a XI. századtól 21 a XVI. századig 22 , sőt e hosszú időn át egyben a legkedveltebb díszítésmódnak számít ezen a területen. Különbség csupán abban mutatkozik, hogy az edénytest mekkora felületét díszítették. Az Árpád-korra keltezett darabok esetében a minta az egész edényfelületre kiterjed 23 . A sarvalyi és nagykeszi XV-XVI. századi a fazekaknak azonban csak a vállán futtatták körbe több sorban a pecsétlőhengert. Az egész edényfelületet beborító díszítés Sarvalyon a poharaknál, Nagykeszin a gyertyatartókon maradt meg 24 . Csupán két, a kemencetapasztásból származó, igen kopott töredéken jelenik meg ún. „kétsoros" minta (hullámvonal és fogaskerék). A kései Árpád-kortól kezdődően országos jelenség a mintakincs leegyszerűsödése, következésképp e díszítéskombináció eltűnése 25 . A keltezés szempontjából e két, különböző edényhez tartozó darabnak kisebb a jelentősége. A kemence építési idejét azok a darabok jelölik pontosabban, amelyeknek nagyobb, összefüggő vagy legalább azonos edényekhez tartozó darabjai kerültek a tapasztásba. Ezeket valószínűleg kevéssel korábban még eredeti rendeltetésüknek megfelelően használták. A díszítések elemezése tovább erősíti a készítéstechnika a peremtípusok vizsgálata nyomán levont következtetést: a gödör betöltésében és a fölé épített kemence tapasztásában talált edényeket a XIII. század második felében - XIV században formálták. Azon kívül, hogy a gödör (kétszeres mennyiségű leletet tartalmazó) betöltésében több edénytípus fordult elő, lényeges különbség a két egymás fölött elhelyezkedő objektum leletei között nem mutatható ki. A rétegviszonyok alapján azonban bizonyos, hogy a gödör leletei korábban kerültek a szemétre, így valamivel korábbiak lehetnek. A keltezés pontosítására csak akkor lesz lehetőség, ha a középkori Fájsz és a közeli „nagyváros", Veszprém kerámiájából nagyobb sorozatok válnak ismertté. A kemence használati ideje Egy kemence, amennyiben tapasztását nem újították meg, legalább egy évtizeden át használható volt 26 , de a kőből épített tűzhelyek ennél is hosszabb élettartamúak lehettek. 27 A hozzájuk tartozó járószint kerámialeletei a tapasztásból kibontott cserepekkel közel egykorúak. 28 A kemence körüli szürkésbarna, sárga homokos rétegben a tapasztásból származó, ill. azokkal rokon darabok mellett késő középkori cserepeket is találtak. A kemence be-
