K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)
MARKÓNÉ MONOSTORY BERNADETT: Gyűjthették-e a rómaiak Pannoniában kedvelt gombájukat?
MARKÓNÉ MONOSTORY BERNADETT GYUJTEHETTEK-E A ROMAIAK PANNÓNIÁBAN KEDVELT GOMBÁJUKAT? A címben megfogalmazott kérdést Palágyi S. régész, a Baláca program vezetője tette fel nekem. A kérdés aktualitását az adja, hogy a Balácán feltárt római kori villa egyik Kr. u. II. században készült falfestményének töredékei gombákat ábrázolnak. A vonatkozó szakirodalom 1 szerint a rómaiak kedvenc eledeleiket megjelenítő csendéletekkel díszítették a falakat. A szóban forgó falfelület első köralakú medaillonjában tojás, a középsőben felfűzött fürjek, mellettük a mai császárzsemléhez hasonló római kori kenyér és a harmadikban egy oldalára fordított, fonott kosárból kiszóródó gombák láthatók (1. ábra). Az összeállítás alapján feltételezhető, hogy ehető gombákról van szó, amelyeket az ábrázolt kosárban gyűjtöttek. Kérdésünket több részkérdésre bonthatjuk. Meg kell válaszolnunk, hogy a) milyen gombafaj(oka)t ábrázolnak a festménytöredékek, b) a meghatározott faj(ok) előfordulnak-e jelenleg ebben a régióban c) ha igen, valószínűsíthető-e, hogy a II. század elején is fellelhetők voltak a környéken. Az első részkérdéssel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy a festménytöredékek különböző fejlettségi fokú gombákat ábrázolnak (1. ábra). Három gomba piros kalapja fehér burokból bújik elő. Két másik példányon jól kivehető a sárga színű, lemezes termőréteg és a sárgás tönk. A fiatal gombákat takaró burok arra utal, hogy a galócák (Amanita) nemzetségébe tartozó fajjal van dolgunk. Az ide sorolt gombafajok jellegzetessége ugyanis, hogy a fiatal gombát teljes burok (velum) zárja körül, amely később vagy a tönk alján feltűnő bocskor (volva) alakjában vagy szétszakadozva, a gomba kalapján, fehéres, letörölhető pettyek, foltok formájában marad meg. A tönkön (egy fajcsoport kivételével) fejlett gallér van. A lemezek általában fehérek, csak egyetlen fajon, a császárgalócán (=császárgomba, Amanita caesarea) sárgák. A galócák több faja súlyosan mérgező, ezzel szemben a császárgomba kitűnő csemegegomba. A császárgalóca legfőbb jellegzetességeit a szakkönyvek a következőképpen adják meg (csak néhány példát idézve): „Piros kalapú, sárga tönkű, élénksárga lemezű, nagyobb termetű galléros gomba, nagy fehér bocskorral" 2 . „Felismerése nagyon könnyű. Fiatalon olyan és akkora, mint egy lúdtojás. Amikor a vastag, hófehér burokból kiemelkedik, ez a burokmaradvány szélesen, nyitottan a tönk bunkóján marad. A kalapja szép, narancsos piros. A lemezek, a tönk és a hús élénk citromsárga, aranysárga. A sárga szín minden más galócától megkülönbözteti, ezért összetéveszthetetlen,, 3 „Egyike a legszebb, legszínpompásabb gombáinknak, amelyet már a rómaiak is csemegeként becsültek. Narancsvöröstől aranysárga kalap, sárga lemezek, sárga tönk, sárga hús" 4 . Mindezeket a jellegzetességeket a 2. ábrán bemutatott képen is felismerhetjük. A balácai falfestményen a gombák gallérja nem vehető ki tisztán. Ennek ellenére, az 1. és 2. ábrát, valamint a fenti jellemzéseket összevetve nem lehet kétségünk, hogy a
