K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)
MARKÓNÉ MONOSTORY BERNADETT: Gyűjthették-e a rómaiak Pannoniában kedvelt gombájukat?
festő egyetlen fajnak, a császárgombának fiatalabb és idősebb példányait ábrázolta. A hasonló, mérgező légyölő galóca (Amanita muscaria) tönkje és lemezei ugyanis fehérek, kalapja fehéres pettyektől tarka 5 . A szintén piros kalapú, sárga lemezű, de fehér tönkű, ehető sárgahasú galambgombának (=ízletes, nagy galambgomba, Russula alutacea) nincs se gallérja se bocskora 6 . A császárgalóca melegkedvelő gomba, Európában a mediterrán országokban, így Olaszországban, a Balkán félszigeten, Svájc déli részén és Dél-Franciaországban gyakori 7 . Elterjedésének északi határa nagyjából a Kárpátok vonalával esik egybe 8 . Ismert a Bécsi-erdőből, Burgenlandból és Magyarországról, de meleg nyarakon, szórványosan megtalálták Dél- és Közép-Németországban, valamint Csehországban is 9 . Mivel bizonyos fákkal szimbiózisban élő, ú.n. gyökérkapcsolt gomba (mikorrhiza), mindig fák közelében találjuk, leginkáb ritkás tölgyesben és szelídgesztenyésben, de előfordulhat fenyők, mogyoró és bükk alatt is. Kedveli a melegebb, szárazabb homokos vagy agyagos talajt 10 . Hazánkban csak egyes kedvező klímájú területeken terem, általában június és október között, leggyakrabban augusztusban, szeptember elején. Melegebb években tömegesen is előjöhet, de száraz vagy hűvös nyarak után a gombatermés évekig elmaradhat 11 . A korabeli irodalom feldolgozása alapján tudjuk, hogy a rómaiak többféle gombát ismertek, így pl. a csiperkét és a szarvasgombát is. A császárgomba (amelyet annak idején Boletus-nsk neveztek) sütésére használt edénynek külön neve is volt: boletaria. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a Boletus, egy téves feltevés révén, egy másik gombanemzetség, a tinórugombák tudományos neve lett, a galócákat pedig az Amanita genusba sorolták. A római korból származó Amanita ábrázolást találtak Algériában is. Pompeiben, egy teljes épségben feltárt faliképen a nálunk is jól ismert rizike (Lactarius deliciosus ) 1 átható 12 . A császárgalócát leíró gombáskönyvek 13 kiemelik, hogy ezt a fajt a rómaiak előszeretettel fogyasztották. A gomba tudományos nevének jelzői tagja (caesarea) arra utal, hogy a császári udvarban is kedvelték; ezt tükrözi a hivatalos magyar elnevezés is. Megjegyezzük, hogy más gombafajok ismertetésénél általában nem találunk a rómaiakra való utalást. Ebből arra kell következtetnünk, hogy a császárgombáról (mint Boletusról) több dokumentum maradt fenn, ami talán összefüggésben lehet e gomba kivételes népszerűségével. A császárgomba első részletes, tudományos leírása 1601-ből, Carolus Clusiustól származik. E jeles botanikus 1573-1588 között Batthyányi Boldizsár németújvári (jelenleg Güssing, Burgenlandban) magyar földbirtokos támogatását élvezve, kutatásokat folytatott Nyugat-Magyarországon. Világhírűvé vált művét, amely ma fakszimile kiadásban hozzáférhető 14 , a gombatudomány (mikológia) megalapozójának tekintik. E mű felbecsülhetetlen értékű a hazai gombaismeret és a magyar gombanevek megőrzése szempontjából. Clusius leírása nyomán egy ideig Magyarországot tartották a gombafogyasztás egyik központjának 15 . Clusius szerint, a ritkás, szárazabb tölgyesekben található, ehető gombát „a magyarok, kiválósága miatt, Vr gomba-nak, úgy mint az urak gombájának mondják, vagyis elsőrendű gombának (Vngari propter excellentiam Vr gomba, veluti si diceres Dominorum fungum, seu primatum fungum), ugyanezen okból viszont a németek Kayserling-nek hív-
