K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)
K. PALÁGYI SYLVIA: Előzetes jelentés a balácai római kori villagazdaság XVI. épületének feltárásáról
III/IO. szelvény ( 2. ábra, 9. ábra b-f.,11. ábra h-i., k., m-n., 23. ábra 3-6.) A XVI. épületnek ez a része erősen bolygatott volt. Ennek tulajdonítható, hogy a szelvényből hiányzott a nagy felületet borító köves és az egész felületet beborító téglás omladék. A megmaradt téglás omladék itt is, mint a III/20. szelvényben helyenként keményvörösre átégett sárga agyagra zuhant. A felső rétegekben sok középkori lelet jelentkezett. A római kori jelenségeket csaknem teljesen tönkretette a Ny-i tanúfal melletti nagy gödör, amelynek váltakozó, kormos, égett, barna követ és római kori téglát is tartalmazó betöltéseibe is újra beleástak. A gödör mérhető legnagyobb átmérője 350 cm volt. A gödör magasabban jelentkező égett betöltése valószínűleg összefüggésben van ill. lehet a gödör és a D-i tanúfal között kitisztult keményre égett felületekkel, amelyeknél az ásatási dokumentáció agyagtéglát (?) is emleget. Égett foltok egyébként még a K-i tanúfal közelében is rajzolhatok voltak. A gödör alja, legalábbis az É-i oldalon lefelé szélesedett, szélébe az É-i oldalon, ill. a gödör D-i harmadában cölöplyukak mélyültek. Lehetséges, hogy ezek a cölöplyukak egy, a betöltésbe ásott későbbi gödörhöz tartoztak. A cölöplyukak átmérője 18-28 cm volt. Más típusú égés nyomai mutatkoznak a DK-i sarokban a szelvény alján. A sárga agyagon vörösre égett agyag keretezésében meszes felület jelentkezett, karólyukkal, fölötte egy kemény szürke réteggel. A szelvény K-i átvágásában ezen kívül egy paticsos betöltésú beásás tisztult ki, amelynek paticsos betöltésében hamus és égett foltok váltakoztak. A K-i tanúfal metszetével jól dokumentálható gödröt végül sárga agyaggal zárták le. Efölött már csak D-ről É felé lejtő feltöltési rétegek mutatkoznak. A nagy középkori gödör és a feltáráskor a K-i tanúfal melletti lemélyítés elvágta a sárga agyagba ágyazott, sötétbarna, 48 cm széles, a felszíntől -154 cm mélyen jelentkező agyagfalat(?). Iránya igazodik a XVI/2. kutatóárokban, a XVI/8-10., 16. szelvényekben megfigyelt agyagfalakhoz, de azoknál lényegegesen szélesebb. Az átbontott szakaszban a „falból" vakolatdarabkák és őskori töredékek voltak gyűjthetők. A vakolatdarabkák miatt kérdéses, hogy valóban egykorú-e a többi agyagfallal. A szelvény feltárásakor számítottunk arra, hogy előkerül a III/9. szelvény Ny-K-i irányú falának a folytatása az ÉNy-i sarokban. Azonban éppen az ÉNy-i sarkot átvágta egy 48 cm átmérőjű, téglatöredékekkel betöltött cölöplyuk 11 , feljebb pedig még két beásás, távolabb pedig még egy kettős, kisebb beásás a valószínűleg hozzá tartozó karólyukkal. A fal ebben a szelvénysarokban már nem volt megfogható. A sarokban mutatkozó kövek talán az egykor itt futó, esetleg beforduló falnak lehettek másodlagos helyzetű maradványai. Az ÉNyi sarokban a cölöplyuk és a tőle K-re talált ovális gödör betöltéséből ill. a gödör aljának sárga aljába nyomódva fehér alapon zöld, piros, sárga, egy-két sötét színű falfestménytöredékek és egy piros festésű sarokdarab került elő. A szelvény gödrön kívüli É-i felének mélyítésekor és a beásás/ok tisztításakor további falfestménytöredékek láttak napvilágot, köztük ismét piros, zöld, sárga színű és fehér-piros csíkos töredékek. III/19. szelvény (2. ábra, 10. ábra a-b., 11. ábra j., 1., o-p., 24. ábra 1-4.) A szelvényt a fal mindkét oldalán kőomladék borította. A kövek körül is voltak már téglák. Egyébként a felszíntől -16 ill. -81 cm közötti mélységben rajzolt 12 téglaomladék
