K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)

K. PALÁGYI SYLVIA: Előzetes jelentés a balácai római kori villagazdaság XVI. épületének feltárásáról

meglehetősen hézagos volt. A téglaomladékot borító rétegek háborítatlansága miatt azonban nem lehetnek későbbi bolygatások következményei. Az épületfal D felé, a tanúfaltól 105 cm-rel kezdődően, falváltás/hozzáépítés-szerűen megvastagodik. Teljes Ki szélét megbontották. A fal vastagsága 68-80 cm között váltakozik. Alapozása az egy sor kőből álló felmenő szakasz síkjához képest 15-26 cm-rel ugrik ki. Az alul kötőanyag nélküli, 77-81 cm magas alapozás a sárga agyagba mélyül. A külső és belső járószintet jelző omladékos réteg alja ismét nem azonos. Mélyebb, ahogy ezt már az eddig tárgyalt szelvényeknél is megjegyeztük, az épületfal belső oldalán, azaz az épület belsejében. Az omladékrétegek elbontása után ebben a szelvényben is jelentkeztek a cölöplyukak, de a korábbi szelvényekhez képest (XVI/14., 111/9.) szabálytalanabb sorban és változó méretben. A 18-44 cm átmérőjű cölöplyukakból álló sorba illeszthető két, 12—14 cm átmérőjű karólyuk azonban az egésznek ívben meghajló kanyarulatot sugall. E szerint a folytatást az épületen kívül kellene keresnünk. Hasonló nehézséget jelent az E-i tanúfal első két cölöpé, ill. annak helye is. A XVI/14. szelvényben tapasztalthoz hasonlóan, a két facölöpöt sárga agyagtapasztás vette körül. A XVI/15. szelvény ÉK-i sarkában megfigyelt fa, fonott rekesztőfalhoz hasonló jelenséget figyeltünk meg a III/19. szelvényben is. A gerendaárok jelentkezését ebben a sarokban vártuk. A III/19. szelvény K-i tanúfala előtti árok, vagy inkább árkok hossza 246 cm, feltárt szélessége 2-30 cm. A szelvény K-i tanúfalában jól látszik, hogy az árok/árkok É felé mélyülnek. Az ásatási dokumentációban említett elszenesedett gerendanyomok alapján feltételezhető, hogy elsőként ezen a helyen is a gerendaárok készült el, amelybe azután, valószínűleg később, egy újabb fonott, árokba állított, szürkére égett agyaggal tapasztott rekesztőfal került. A szürke, szürke terrazzohoz hasonló agyagtapasztás a gerendaárokkal kapcsolatban már máshol is felmerült. Végül is még azt sem zárhatjuk ki, hogy a gerendaárkon azonos időben, vagy később az épület egészében fonott-tapasztott, fából összeállított fal állt. Magassága (teljes, vagy alacsony: állatok, termények stb. elválasztására) ismeretlen. Az „S" alakban kígyózó, függőleges kemény szürkés agyag eredetileg a a falszerkezet cölöpeit/karóit vette körül, azokra tapasztották. Az árok ÉK-i sarkában mutatkozó cölöplyuk ehhez a szerkezethez tartozott. A XVI/15. szelvény hasonló szerkezetének nem volt gerendaárok előzménye (8. ábra f.) A szelvény ÉNy-i negyedének lemélyítése tisztázta a fal alapozásának mélységét és falrakásának módját, emellett azonban egy sötét betöltésű, valószínűleg őskori kettős gödröt is eredményezett. A gödröt egy, a szomszédos szelvényből átnyúló újkori bebontás zavarta meg. III/20., m/21, szelvény (2. ábra, 10. ábra c-d., 12. ábra a-f., 24. ábra 5-6., 25. ábra 1-3.) A III/20-as szelvényben jelentkező, összesen öt cölöplyuk nem látszik illeszkedni a III/19. szelvényben megismert rendszerhez. A szelvény DNy-i negyedében három, sárga homokos agyagba ásott cölöplyuk mutatkozott, míg a negyediket, a szelvény ÉK-i sarkában, a középkori beásásokkal összefüggésben kell említenünk. Éppen így, a szelvény ÉNy-i negyedének sárga agyagos homok feltöltése - vörösre égett felülettel - középkori eredetű lehet.