K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2001/6. (Veszprém, 2001)

HOLCZINGER IMRE-PATTANTYÚS-Á. MIKLÓS-K. PALÁGYI SYLVIA: A balácai főépület (I.) K-i előterének geofizikai és régészeti kutatási eredményei

6. A K-i körítőfal-szakasz Rhé Gy. 1906 és 1912 közötti kutatásainak összefoglaló térképét a Balácza című kiadványban közölte.

17 A K-i körítőfal-részletet a II., III., IV épülettől K-re, D-re áttöri egy két, egymáshoz derékszögben csatlakozó falból álló építmény, amelyről Rhé Gy. a következőket írja: „A délkeleti nagy falnak déli első harmadában, keresztező alapfalak állanak; a falba egy négyszögű épület volt beiktatva (V), mely a falon áttörő épülethez vezető útnak volt a bejárata.

18 (16. ábra) Az 1984-es geofzikai mérések érintették a K-i körítőfal-szakaszt és az ún. V. építményt is.

19 Az erős falindikáció határozottan kijelölte a körítőfal vonalát, megkettőződése valószínűleg az V épület falainak, törmelékének tekinthetők. Az 1999-es és a 2000. évben végzett georadar mérések kiterjedtek a feltételezett körítőfal feletti XVI/6-os szelvénytől K felé eső harmadik, a 13/T, 25/T, 37/T., 49/T, 73/T, 95/T. szelvényekre is. A 25/T. szelvénytől É (EK) felé tovább követhető a körítőfal nyomvonala, jelentkezése azonban a sorban ezt megelőző szelvényhez képest, kevésbé erős. (10-11., 14-15. ábra) A 49/T szelvény falhiányából ill. a 37/T szelvény Éi felében mutatkozó párhuzamos falszakaszából egy újabb, a körítőfalba illesztett épületre következtethetünk. (15. ábra) A 73/T és a 95/T. szelvény egymással párhuzamos ill. egymásra merőleges falindikációi viszont valóban a Rhé Gy. által V-nek nevezett épületre utalhatnak. (7. ábra) Az 1984-es és az 1999-2000-es mérések között két alkalommal történt kísérlet a K-i körítőfal régészeti módszerekkel történő meghatározására. 1988-ban a 25/T szelvény É-i tanúfala mellett nyitott 95 cm széles kutatóárokban római kori és középkori edénytöredékekkel jelzett kevert, szántott rétegtől fedve, a felszíntől számított 45-55 cm mélységben került elő a 48-58 cm széles körítőfal. A felszíntől 53-58 cm mélyen, a fal K-i szélénél megfigyelt kissé murvás felület a külső járószint ill. az egykori felületre került építési törmelék maradványa lehetett.

20 (14., 17. ábra) A III. és a XVI. épület kutatásának idején azután meghosszabbítottuk a két épületet átvágó keskeny kutatóárkot úgy, hogy az elérje ill. átvágja a körítőfaalat is. A 13/T-95/T szelvénysor D-i meghosszabbításába eső falszakasz az 1988-ban megfigyelt falrészlethez hasonlóan a szelvényt középtájon szelte át, szélességük is megegyezett. A csekély falszélességből következtetve a falnak nem védelmi, hanem inkább a birtokközpont határát jelző, vagy az állatok elkóborlását megakadályozó szerepe lehetett.

21 (15., 18. ábra) A körítőfal É-i (ÉK-i) folytatása egyébként a 2000. év külső mérési szelvényeiben jól követhetők.

22 FÜGGELÉK Az egyenáramú ellenállás szelvényezés ismertetése Az anyagok, így a földtani képződmények is, elektromos tulajdonságaik alapján többnyire megkülönböztethetők egymástól. Az elektromos tulajdonság jól jellemezhető a fajlagos elektromos ellenállással. A kőzetek, illetve talajok ellenállása függ anyagi összetételüktől, porozitásúktól és a pórusokat kitöltő anyagtól. Ha az ellenállás méréseket vízszintes irányban szelvény mentén végezzük, akkor a horizontális változásokról, inhomogenitásokról kapunk információt. Végezhetjük az ellenállás mérést egy pontban is, növelve a beha-