K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2001/6. (Veszprém, 2001)

K. PALÁGYI SYLVIA: Előzetes jelentés a balácai villagazdaság III-as és XIV-es épületének feltárásáról

Összegzés A XIV épületet nem találta meg Rhé Gy. az általa az 1906-1926 között vezetett ásatások során. Sajnos, az épületet már a késő római időszakban (?) és a középkorban ért bolygatások miatt és az ennek eredményeként meglehetősen szerény, eredeti összefüggéseitől megfosztott leletanyag alapján nehéz keltezni és az épület pontos funkcióját meghatározni. A visszabontott, amúgy sem magas falakat téglalöredékes, köves, habarcsos vagy mészszemcsés barna réteg fedte át. Ezekben a rétegekben jelentkeztek a középkori leletek a római kori edénytöredékek, a tető- és hypocaustum-tégla töredékek mellett. Ebből a rétegből származnak (85/C-D. szelvény) a falfestménydarabok is, amelyek biztosan nem a XIV épületet díszítették eredetileg, hanem a levert vakolatok elterítésének emlékei. Ugyanígy kérdéses a néhány szelvényben egészen magasan jelentkező vesszőszerkezetet megőrző vakolatdarabos omladék eredeti helye is. (49/F., 61/D. szelvény - 19/K., 20/F. ábra) A visszabontott faltól vastag réteg választja el. Helyzete ezért csakis másodlagos lehet. Vesszőomladékot azonban lejjebb is találtunk. Ezek egy része a mennyezet omladéka is lehetett, sokkal fontosabb azonban az, hogy az épület falai is, nagy valószínűséggel, sövényfonttal készültek, mégpedig úgy, hogy a kőből készült alapozásra, a sövényfal lábazatául, csekély magasságú felmenő falat húztak. A fal tetejét habarccsal lekenték, elsimították és arra még, amikor a habarcs képlékeny volt, ráfektették a gerendadarabokat (61/D. szelvény - 20/E., 29/1. ábra) vagy hosszabb gerendákat. Erre állították azután a sövényfonatot, amelyet kívül-belül vakoltak. A XIV épület középtengelyében (egy kissé K-re csúszva és nem teljesen párhuzamosan az épületfalakkal) egy árok fut, amely biztosan összefüggésben állt a teljes épülettel. (14. ábra) A 3. és az 5. helyiségben gerendavég kialakításánál figyelembe vették a falakat, ugyanis a falak felé az árok minkét esetben sekélyebbé vált, felfelé hajlott. Az árok csaknem minden esetben (kivétel a 49/E. szelvényben) átvágja azt a meszes, habarcsos (habarcsrögös) szintet, amelyet vagy építési maradványnak, vagy a XIV épületen belüli padlószintnek fogadtunk el. Ez alatt a habarcsos-meszes szint alatt néhol sárga agyagos foltok jelentkeztek. Egyik is és másik is a barna agyagszemcsés ill. tégladarabos, köves, meszes réteg találkozására-elválására került, ami mindenképpen egy tudatosan kialakított és jól meghatározható szintet jelölt. Az árokba fektetett gerenda és még esetleg néhány alacsony cölöp tarthatta azután az ily módon alátámasztott következő, ezúttal fa padozatot. Az 5 helyiségből álló XIV épületnek egy fő építési periódusa volt. Lehetséges, hogy az agyagos belső tapasztást válthatta fel a meszes-habarcsos elterítés, majd ezt követően készülhetett el a fapadló. Ha valóban ez volt a helyes sorrend, akkor az épületen belül csak a padozatok időről-időre történő megújítására kerülhetett sor, az épületen pedig nem változtattak. A falhiányok az ÉK-i sarok közelében és a 3. helyiség É-i falában elbontásokból is származhatnak, de lehetséges, hogy ezeken a helyeken amúgyis küszöbök, bejáratok voltak A felmenő falakból alig maradtak meg értékelhető szakaszok, ezért feltételezésünknek nincsenek megbízhatóbb támpontjai. Szakaszos építkezésre is gondolhatnánk azonban az 1. és a 2-4. helyiség falelválásai alapján, valamint a falrakásban mutatkozó eltérésből. Hasonló jelenségek megfigyelésére viszont nem volt lehetőségünk a bebontások miatt a 2-4. ül. az 5. helyiség találkozásánál. A kisebb, éles szélű kövekből rakott alapozás (Vö.: 37/F. szelvény) hasonlít a III. épület alapozásainak módjához.