K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2001/6. (Veszprém, 2001)
K. PALÁGYI SYLVIA: Előzetes jelentés a balácai villagazdaság III-as és XIV-es épületének feltárásáról
foltok kerültek, ami egyben azt is jelzi, hogy az épületeken belül és kívül is éltek a törmelék, feleslegessé vált anyagok elterítésének a ill. meszes-habarcsos járófelületek kialakításának gyakorlatával. A gödrök és a cölöplyukak egy részét ebbe a szintbe ásták. A 85/ C-F. árokrész D-i tanúfalában pl.a 85/D. szakaszban egy sekély, 20 cm mély, 30 cm átmérőjű, vagy a 41 cm-es átmérőjű 9. számú és az attól 77 cm-rel K-re megfigyelt újabb, 28 cm átmérőjű cölöplyuk. A 38 cm-es átmérőjű, 3. számú cölölyuk korábbi az előzőeknél, felette sértetlenül hálád át a habarcsfoltokkal jelzett római kori szint. Az árok E-i tanúfalában rajzolható gödrök-cölöplyukak a habarcsrögös római felszínt vágták át. Ny felől elsőként egy lapos, 25 cm mély, 84 cm keresztmetszetű tál alakú mélyedés, azután a 85/D. K-i szélénél egy 11-12 cm mély, 42 cm átmérőjű cölöplyuk volt megfigyelhető. Ez utóbbi esetleg egy kis árokkal is azonosítható, amennyiben összekötjük a D-i tanúfalnak a 85/E-F. szakasz találkozási pontjától 10-12 cm-re jelentkező kisebb mélyedésével. A 8. gödör (cölöplyuk) az É-i tanúfal legmarkánsabb beásása, a maga 30 cm-es átmérőjével és 56 cm-es mélységével. (17. ábra) A habarcsfoltos római kori felszínt borító réteget IV. századi érmek keltezik. Az érmek 51 és 58 cm mélyen a 85/F árokszakaszban kerültek elő. Egy közülük 364-re, kettő pedig a 367-375 közötti évekre keltezhető. 29 A római kori (késő római) habarcsfoltos szint alatti barna agyagrögös rétegben korábbi, II (I. század vége)-III. századra jellemző edénytöredékek, fibula jelentkeztek. Ezek a leletek keltezhetik a habarcsfoltos római kori felszín alatt jelentkező agyagfalat és cölöplyukakat. A szintet átvágó gödrök és cölöplyukak viszont a késő római, középkori, kőanyag nélküli, építkezések maradványai lehetnek. A 61/F-J. árok gödreit egy kivételével a XIV épület K-i falán kívül jelentkező sárgamurvával jelzett római kori szintbe ásták. A 61/F. és G. árokrész mindkét tanúfalában látszó metszettel árok mutatkozott. (14., 16. ábra) A XIV épület felé eső árok csaknem párhuzamos volt az épületfallal. Szélessége 28 cm ill. miután lefelé összeszűkült, 18 cm. A kutatóárkot részutosan átszelő, D(DK)-É(ÉNy)-i, 36-48, alul 35-36 cm széles árok mélyebb az előzőnél. A keskenyebb ároktól K-re 410 cm-ig követhető laposabb beásás az árokkal együtt egy háznak lehet a metszete. Ehhez tartozhatott az a 2 kemence ill. tüzelőhely, amely közül az egyiket a keskenyebb ároktól K-re 60-84 cm-re tártuk fel. (61/E szelvény árka - 14. ábra) A D-i tanúfalból egy 37 x 63 cm-es részlete nyúlt ki. A vörösre égett folt teteje keményre égett. A második kemence a 61/G. szelvényrész É-i tanúfala közelében fekszik, az 1. kemence és a rézsútosan futó árok között kb. középtájon. (14., 29/4-6. ábra) A barna agyagos talajba mélyített kemencét boltozták, sárga agyagdarabjai beomlottak. íves, homokos alja vörösre égett. A 92 x 57-61 cm-es alapterületű kemence ÉK-i (K-i) szélébe 4 karólyuk mélyült. A 3. kemence (?-egyéb gödör) korábbi az előző kettőnél, inkább a 85/D-E. árok agyagfalával lehet egykorú. A barna agyagtéglás omladékos felület alatt kirajzolódott a 93 x 106 cm-es alapterületű gödör, amelynek a K-i szélébe egy kövekkel közrefogott cölöpöt ástak. (14. ábra 23.; 30/1-2. ábra) A 3. ú.n. kemencétől K-re a 61/H. árok K-i felében egy, az agyagrögös barna réteg tetejét átvágó, 58 cm széles gödör mélyül. Felette köves-tégladarabos réteg fut, amely egy tudatos planírozás bizonyítékaként itt - hirtelen elkeskenyedően - végetér. (14. ábra)
