K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2001/6. (Veszprém, 2001)
KOVÁCS PÉTER: Újabb római feliratok Veszprém megyében
1974., 502/Gerulata), ezek közül az utolsó négy esetében hasonló a felirat szövege. A neviodunumi esetében edem et aram emeltek, a carnuntumi esetében pedig signum marmoreum cum aede, míg a poetovioi felirat szerint signa et aedem építettek Vulcanusnak és Venusnak. Itt még a de pecunia sua szóhasználat is hasonló. A gerulatai felirat esetében aedem cum signo et ornamentis et porticu emeltek. 10 A betűformák, valamint a tria nomina, valamint az aedes szó használata alapján a felirat a II. sz. középső harmadára keltezhető még a markomann háborúk előttre. A hadrianusi municipium alapításának időpontja pedig egy terminus postquemet ad meg. A környéken, Tüskevár-Somlóvásárhely térségében, vagyis valószínűleg Mogetiana municipiumában már korábban ismert volt egy Nemesis-szentély építési felirata (RIU 361) 11 , továbbá két Iuppiter-oltár (RIU 360, 364). A környék feliratai (RIU 360-365 és jelen tanulmány három új felirata) alapján továbbra is jogos Mogetianát Somlóvásárhely-Tüskevár határában keresni. Nagy Mihály ásatásai alapján feltételezi, hogy Mogetiana municipiuma esetleg a Somlóvásárhely-Holt tó lelőhellyel azonosítható. 12 2. Síroltár töredékei (2. ábra). Lelőhely: Veszprém, Vár, Szeminárium és Körmendy ház előtt, az úttest alatt 2,5-3 m mélységben levő középkori falból Palágyi S. leletmentése során. 13 Ltsz: 84.27.1.1-2. Anyaga: mészkő. M: 63 cm, sz: 79 cm, v: 58 cm. Betűm.: 5,5-4,5-4-3,5 cm. A felirat hármas keretelésű mezőben olvasható, amelyet két oldalt kereteit, 10 cm széles sávban négy oldalt végig, tömött körökbe felcsavarodó akanthuszleveles-, virágos indák (felül is) díszítenek: M(arco) Licînio M(arci) I lib(erto) d(omo) Antíjochia) Aga/th~o[mcoJ anh(orum) L I et Liciniae For/tunatae cón/iugi an(norum) XXVI h(ic) s(ita) e(st) etLiciniae / [— / — / conl[iugi ann(orum)] XL / /—] XL I [— J. A feliraton egy család több tagját is megemlítik, ezek közül azonban csak az első két személy nevét ismerjük: Marcus Licinius Agathonicus és Licinia Fortunata. Agathonicus cognomene alapján is görög származású felszabadított rabszolga volt. Az Agathonicus cognomen már korábban is ismert volt Pannoniából, Brigetioból (RIU 625). 14 A Licinius gentilicium Pannoniában igen elterjedt volt. 15 Felesége a libertus gentiliciumát vette fel. A Fortunata cognomen azonban arra vallhat, hogy szintén keleti születésű lehetett, mivel ezt a cognoment a II. században előszeretettel használták keletiek, ráadásul felszabadítottakat is gyakran hívtak így. 16 A libertus origóját, születési helyét pontos megadták: Antiochia. Korábbról már több antiochiai születési személy feliratát ismertük Pannoniából (AÉp 1929. 205., CIL III 14358 20 , AÉp 1937. 174, CIL III 14359 2 , RIU 130). Feltűnő, hogy a savariai felirat kivételével az összes többi Carnuntumban került elő. Az első három, továbbá a savariai sírfelirat esetében a legio XV Apollinaris katonáiról volt szó. Ezért jogosan merül fel az a lehetőség, hogy Agathonicus korábbi ura, Marcus Licinius is a legio XV Apollinaris katonája lehetett, mivel a síroltár keletkezésének korszakából Pannónia Superior területén ez volt a legvalószínűbb lehetőség egy antiochiai születésű személy Pannoniába kerülésére. Ez a legio még Hadrianus uralkodásának elején 118-119 körül
