K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2001/6. (Veszprém, 2001)
KOVÁCS PÉTER: Újabb római feliratok Veszprém megyében
elhagyta Pannoniát 17 , tehát a felirat keletkezésének a korát még Traianus uralkodásának idejére, vagy közvetlenül az utánra, Hadrianus uralkodásának első felére valószínűsíti. Szintén kapcsolata kellett, hogy legyen a várossal egy carnuntumi votív feliraton említett Antioc(h)us nevű servusnak (CIL III 4401), valamint a városnévből képzett többi cognomenű orientális személynek (Brigetio: Aurelia Antiochia, M. Aur. Antiochianus-RIU, 521, 693, Flavius Antiochanus-RIU 551, Siscia: Aurelius Antiochianus-CIL III 10841, Aquincum: Sept. Antiocianus- AEp 1972. 365.) Ez alapján valószínűsíthető, hogy a síroltáron említett család tagjai (két házaspár, akik az életkor alapján valószínűleg testvérek) mind a birodalom keleti feléből, Antiochia környékéről származtak. Az elhunytak a Balaton-felvidék valamelyik villájában telepedhettek le, mivel a felirat lelőhelye nyilvánvalóan másodlagos. Az Italiában és még Noricumban is gyakran előkerülő síroltárokat Pannoniában igen ritkán találunk. 18 Magyarország területén (különösen Alsó-Pannoniában) még ritkábban kerülnek elő oltárok, ezeknek a száma azonban az utóbbi időben örvendetesen nőtt. 19 Az újabb kőemlékek közül kiemelkedik a verses feliratú táci síroltár (RIU 1554a), amely viszonylag közel került elő és amelynek még leveles szegélydíszítése is erősen emlékeztet a veszprémiéhez. Egy újabb interpretáció szerint síroltárnak kell értelmeznünk a RIU 336 révfülöpi lelőhelyű kőemléket is. 20 Ugyancsak a síroltárok közé tartoznak a hozzánk térben legközelebbi síroltárok, szám szerint 9 (!), amelyeket a legutóbbi időben sikerült azonosítani a Palágyi S. által feltárt balácai tumulus kőemlékei között. 21 Az oltároknak rendszerint csak az oldalai voltak díszítettek (pl. Attis-ábrázolásokkal), a feliratmezős főoldal csak ritkán volt a keretelésen kívül díszített. Ezek közé tartozik két sirmiumi síroltár is (CIL III 10224). 22 Ezek közül az első díszítése áll az összes közül a legközelebb a veszprémiéhez. T. Cominius Severus (domo) Vienna síroltárát, aki a legio II adiutrix centurioja volt, az III. század fordulójánál (Domitianus dák hadjáratában való részvétele miatt) állította az örököse, T. Caesernius Macedo procurator Augusti. Az oltár két oldalán basison álló Attis-ábrázolások láthatók, a feliratmezőt akanthuspalmetták díszítik virágokkal, közöttük madárral, szalamandrával. A stílusbeli hasonlóságokon kívül a felirat betűformái is feltűnően hasonlóak a veszprémiéhez (O betűbe írt mássalhangzók (N és D), H és I betű ligaturai, egybeírt N betűk). Az indás díszítés legpontosabb párhuzamát még egy I. század végi carnuntumi sírsztéléről ismerjük. 23 Mindezek alapján is a veszprémi síroltárt a II. század első harmadára, Traianus-Hadrianus uralkodására kell, hogy keltezzük. 3. Sírkő (3. ábra). Lelőhely: Veszprém, Vár, Szentháromság tér, a székesegyház délnyugati tornyától délre, egy É-D-i irányú középkori falból Rainer P. 24 leletmentése során. Anyaga: mészkő. M: 64 cm, sz: 77 cm, v: 31 cm. Betűm: 8-5,5 cm. A sztélé tympanonja, valamint a feliratos mező alsó része a talapzattal együtt letörött. A feliratmezőt kétoldalt két végén feltekeredő indadísz kereteli középen és a végein rozettákkal és akanthuszlevelekkel. A kitűnő minőségű felirat hármas keretelésű mezőben olvasható: D(is) M(anibus) / P(ublio) Lucilio / Iustino I Quir(ina tribu) August (a) / Trevéror(um) I an(norum) XXXI P(ublius) Lucilius I P[—]I[—/.
